Üdv. Ilyen kora reggel van, és én még reggeliztem is. A napom úgy kezdődött, hogy rettentő izomlázam van, szóval ami Gábor itthon volt, meló előtt már kirinyáltam magam neki, de tényleg borzalmas. Nem hiába, el vagyok tunyulva...
Aztán mikor ő elment végül is dolgozni, pedig csalogattam, hogy maradjon már itthon , és akkor megígérem neki hogy egész nap ki se kelünk az ágyból, ami persze lehetetlen, de azért jó volt ezt mondani....:D Szóval végül is elment melóba, én pedig addig forgolódtam, és sikeresen vissza aludtam. Pedig már legalább egy hete én is szépen, 8-kor kelek, mint a nagyok. na mindegy, végül is nem bánom, hogy vissza aludtam, csak remélem így nem fog megint felborulni a nappal, és éjjelem, mert múltkor már úgy volt hogy délig aludtam, aztán hajnal 3-ig fent kuvikkoltam. Az meg ugye tudjuk hogy senkinek nem jó, de Főleg nem Gábornak...:D
De azért hozzáteszem, hogy ilyenkor már én is nehezen viselem el magam. 
Mert oké, hogy van itthon 1-2 kisebb dolgom (mosogatás, vasalás ma pl ) de azt még simán délbe nekiállva, befejezem míg Gábor hazajön. De azért mégse akarom hogy megint megcserélődjön a nappalom és az éjszakám, mert tényleg nem jó móka, meg ha valahára már elkezdek dolgozni, akkor minden reggel olyan leszek, mintha nyakon szartak volna. 
Meg mondjuk tegnap is már tök korán sikerült elaludnom. Úgy volt hogy filmezünk, és hogy én választok filmet. Aztán egyszer valaki mesélt egy bizonyos "mártírok" című filmről, hogy nagyon jó, és úgy éreztem, utána meg is néztem, és tényleg tetszett, de már tényleg nem tudtam miről szól. Pedig anno még a csaj is elmesélte hogy miről szól, és elég lett volna, ha ez beugrik, akkor beugrott volna a film is, de ezt meg főleg totál elfelejtettem volt vagy 2-3 éve már. A film letöltése, és elkezdése után rájöttem, hogy ez vagy nem az a film, vagy én ezt nem láttam. olyan 10-15 perc után, aztán megbeszéltük, hogy inkább nem kéne este 9-kor már ilyeneket nézni,mert tényleg para volt. Pedig aztán kíváncsi vagyok a filmre, de egyedül meg tuti nem fogom megnézni. 
Miután meg dumáltuk, hogy pihentetjük az esti horror nézést, nekiálltunk Gábor híres-neves Rrrrrr-jének, amiről hallottam jót is, rosszat is, és az a poén hogy én se tudom eldönteni hogy szar vagy jó. De biztosan annyira nem tetszett, mert 10-20 percre rá, el is aludtam. :) 


Jut eszembe, tegnap megint olvastam, és már az 56. oldalon tartok, és most meg nagyon megtetszett ez a könyv, igaz sokszor van még olyan rész, hogy azt se tudom kiről vagy miről van szó, de ezen kívül tetszik. Valamiért tetszik, de még nem tudom mi köze a könyvnek a címéhez,mert egyenlőre úgy látszik, hogy semmi, már csak azért is akarom olvasni, hogy ez kiderüljön. De még ha egy szar könyv is, addig is olvasom, amíg nincs más, meg amíg teljesen meg nem unom, az olvasásom pedig a megfogalmazás készségemhez, és a szókincsemnek pedig csak jót tesz. 

Ma megpróbáltam semmin nem felhúzni az agyam, és azt hiszitek, azért mert 1 órája keltem csak fel, ez sikerült eddig, akkor közlöm hogy nem. És ami most idegesít, az naponta minden 10. percben visszatér. És borzalmas.

Mivel jórészt youtube-n hallgatok zenét, ez ezért is idegesítő, mert minden 2. szám után kidobja ezt a buzi üzenetet. és nem tudom sehogy se eltüntetni. oké, frissítek, eltűnik, de 2-3 szám után megint. 
Természetesen akkor a legzavaróbb,mikor nekiállok valaminek, pl mosogatni, és közbe hallgatnék zenét, de 10. perc múlva már meg is akad.Akkor már tudom hogy megint ez történt, és inkább be se jövök megint elindítani,mert úgyse érek ki, és máris kidobja megint ezt. Csak dühöngök 10 percet magamban ( vagy hangosan) és kész. De komolyan, nem tudom mit lehetne ez ellen csinálni , nagyon zavaró.

A mai terveimről annyit, hogy mindjárt összeszedem magam, aztán mosogatok,meg rendbe rakom a konyhát,mivel tegnap este főztem, és kb mindent úgy is hagytam. Aztán vasalok, és úgy döntöttem nem fogok itt fent lógni, lehet hogy még a gépet is kikapcsolom, és ledöglök olvasni. Jó lenne kicsit kikapcsolni már.
Aztán megyek Gábor elé a melóba, és megint megyünk az apeh-hoz neki, utána meg ő eljön velem a postára, mert végre kiküldték az igazolást, hogy nincs 180 ledolgozott munkanapom, ami a leendő főnökömnek kell, szóval azért el kell mennem, aztán sztem holnap oda is tudom neki adni. Bár nem tudom mikor fogok melózni, és kezd elmenni már az élet kedvem is... :\ na mindegy. 
Ja meg ma még Szivemnek is csinálom a pizzás dolgot, amit eddig, de lehet hogy azt csak akkor, ha hazaérünk a postáról, mert akkor ő még úgyis melózni fog, és akkor én meg unni magam...:\
Szóval trükkösen ki kell találnom minden napszakra valamit, hogy ne bolonduljak meg.

Mivel múlthéten totál meguntam hogy állandóan keverem a kulcsokat, és minden ajtó előtt elidőzök 10 percet, tegnap befejeztem a kulcs festést, ás így talán már tudni fogom, mi hova megy. legalábbis szerintem...:D Jól megbajlódtam vele,mert sose vártam meg, amíg teljesen mind megszárad, és így állandóan összetapadtak, és elkenődtek. de most már talán száraz mind. :D


A hajam meg esetleg nőhetne kicsit gyorsabban is, mondjuk kurvagyorsan,mert kezdem megunni már ezt a színtelenségek, és szép pinket, és kéket akarom már. De ha most megint nekiállok szőkíteni,meg festeni, azt is tönkre baszom, amit ebbe a pár hónapba megnövesztettem,mert innen megint 0 lesz, és megint meg fog állni a növésben...:Ddurva azért, nem gondoltam hogy ennyire fog hiányozni az egész.

Na megyek, kezdek valamit ezzel a nappal.

Semmit nem fogsz tudni, ha azt hiszed, mindent tudsz.

Minden összefüggésben áll mindennel.Minden kapcsolódik valami máshoz: néha egyértelműen , de leggyakrabban homályosan.

ja, belé pedig még mindig iszonyat mód szerelmes vagyok :) Ez a kép pedig a kedvencem lett ^^


Két olyan pillanat van, ami egész biztosan egyszeri , és megismételhetetlen. Az első, és az utolsó szívdobbanás.
De a kettő között..... a kettő között lehet még egy harmadik.
Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. 
Az a pillanat, amikor találkozol Vele, szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. 
Amikor megérzed, hogy értelme van. Mindennek. 
Az életnek, a szépségnek, a világnak. És a kettő másik pillanatnak.