szóval újra.
Tegnap filmet néztünk, amit Gábor választott: a titkok kulcsa
Én egyébként az efféle filmeket bírok,mikor kell egy kicsit az én fantáziám is közben, hogy rájöjjek, mi hogy lesz, de ennél nem ment.
a film elején megjegyeztem hogy ismerős a csaj benne, de azt hittem valami más filmből, de aztán az események folyamán rájöttem, hogy láttam a filmet, de nem emlékeztem a végére. csak egy egy jelenetre.
És az ilyen típusú filmek úgy jók, amikor a film közben azért vannak kis kis jelek, hogy mi lesz a vége, és akkor már tényleg eljátszol a gondolattal, hogy na, lehet hogy így lesz vége. és az mekkora siker élmény, mikor tényleg leesik minden hogy juuuj így van.
na ez most nem volt meg, annak ellenére, hogy másodszorra néztem. Pedig emlékszem arra, hogy első nézéskor, meg volt ez a nagy döbbenet, hogy téééényleg. mikor fogod a fejed, hogy " áhá, ez így van" ... hát most nem volt. Szerintem annyira próbáltam már koncentrálni hogy meglegyen a sztori , hogy totál nem tudtam értelmezi mi történik.
Végülis Gábor mesélte el a végének a lényegét, mert neki gyorsabban pörgött az agya...:D
szóval jó film, így 2 évente megnézném, mikor újra és újra leesik minden..:D
Ma ha úgy lesz hogy filmet nézünk, én fogok választani, és már meg is van, amire gondolok, csak nem mondom még neki,mert úgy rémlik egyszer említettem már neki ezt a filmet, és lehurrogta, hogy neki ez nem tetszett,mert már látta. Szóval majd csak este mondom, hogy mit nézünk,addig meg nézelődök majd, hátha találok valami, ennél is jobbat. bár ez tényleg jó kis film... :)
Tegnap este elkezdett esni a hó, és már elég szépen esett végig... mámrint egész éjjel. Pedig tegnap még tökre örültem neki, mert olyan szépen esett, hogy csak na... de azért örülnék, ha holnapra elkezdene olvadni,mert holnap megyünk haza Anyuékhoz, és azért ja...:\ így is hosszú út lesz, meg minden, kurvára nem hiányzik még a retek hó is mellé. Mert oké, hogy a fő utakat takarítsák, de mi egy nagy dombon lakunk,mármint ilyen meredek dombon van az utca, szóval baszhatjuk, ha azokat az utcákat nem takarítják, és fel már nem tudunk menni.
Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.
ez valahogy most pont az életünkbe illik. De én legalább nem facebookra írok ki minden célozgatást...:D
egyébként tényleg úgy gondolom, hogy ha valaki barátnak meri nevezni magát, akkor az tud örülni a másik boldogságának, és megérti ha más gondja is van, és ha mással nem, akkor csak a megértésével segít a helyzeten.
Aki ezt nem tudja felfogni, akkor azt sajnálni tudom nagyon...
na de mindegy annyira már nem is érdekel ez a téma, csak most szemet szúrt ez az éppen találó mondat. :)
Ja szóval nemsokára megyek a rossmannba, ami nincs messze, szóval se buszozás, semmi nem lesz... :)
Fontos vagy! Mert vagy!
Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés.
Izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam.
könnyed szárnyalás, való vált csoda.
Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy Téged Választott.
Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt Te is tetted a tiéddel.
A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatnak élni, és azzal foglalkozni.
Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban.
Egyébként is: felesleges.
Megtörtént, elmúlt, és az egyetlen dolog amit szebbé tudsz tenni az a MOST.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése