hát nekem ez a felfogás mégse jön össze. sajnálom. Vagyis agyban megy ez, én felfogom a dolgokat, de mikor bizonyítékok bizonyítékok hátán, na az engem is mellbe tud ütni elég rendesen. 

újra visszatért eddig furán, és mármár feltünően csodás, és nyugodt életembe a szar kedv, és az idegesség... 
Tudtam én hogy visszajössz te rohadt gyomorideg, annyira hiányoztál már mint szar az asztalról. Csak vagyok itt egyedül a 4 fal között, és a fejemet a falba tudnám verni, ha nem panel lenne, és nem szakadna át a fal. de komolyan! Megint kezdődik? miért? miért nem lehet nekem is még egy kicsit jó? csak egy kicsit, csak pár hét lett volna még...
csak tudtam volna még egy kicsit élvezni ezt a dolgot. hogy elhiggyem, hogy nekem is jó lehet, hogy nekem is lehet ekkora szerencsém. HÁT A NAGY FASZOKAT. 

ez a legutolsó bejegyzésem, abbahagyom a blog írást. túl könnyű megoldani úgy a dolgokat, hogy ahogy történik valami, feljövök, és kiadom magamból a dolgokat. és mindig ez volt. menekülök a dolgok elől, azt hiszem ha itt le van írva, ki van üvöltve a nagyvilágnak, akkor meg se történt..
nevetséges hülye kislány vagyok, ez van, nem is érdekel, és nem is akarok más lenni. Egyébként már rég megmondtam hogy nem vagyok egy könnyű eset, legalább mindenki tudhatja hogy ÉN nem hazudok.

Hangulathoz illő zene: Tankcsapda- Múlik. 

Köszönöm akik mindig olvasták az unalmas szövegeimet, sokszor csak azért írtam mert láttam milyen sokan követik a blogomat.! minden jót.