Máááár csak pár óra és jön haza Gábor. húúúú ííígy meg ííígy meg ííígy várom már :)
Annyira boldog vagyok itt, Vele, hogy tényleg nem gondoltam hogy ilyen lehet. Mint egy mese, olyan tökéletes minden. 
És jövőhéttől végre már én is dolgozok, az is milyen jó lesz már... :)
Ma megint semmi ihletem, de bízok benne hogy írás közbe majd belém szál a kis írói énem, ami megint napok, hetek óta elbújt valahova, jó messze. Pedig van kedvem írni, meg minden, de egyszerűen nem megy a szép, és frappáns megfogalmazás. Szóval ezt megírom, elmosogatok,és ma már tényleg ledöglök és csak csak csak olvasni fogok... :)

Tegnap megint elkezdtem játszani azzal az idegbajos játékkal.  Gábor itt állt egy darabig mellettem, és hangosan nevetett, mert nagyon féltem, meg minden, és hangosan sikonyáltam, néha úgy megijedtem, mikor elém ugrott valami mutáns szörnyeteg (persze néha megijedtem magamtól, egy ajtótól, vagy bármi mástól ) 
Még mindig nem értem az okát megint, hogy nekem miért is kell ezzel játszanom, de mindegy. 

pár kép a játékról, hogy tudjátok, hogy nem hisztizésből vagyok beszarva tőle... :

és nem elég hogy ezek a "dögök" rettentő undorítóan mozognak, még ilyen ocsmány hörgős hangjuk is van, és baszott gyorsak. Szóval nekem ez totál para. ja és ha nem tudom egyből kinyírni őket, akkor így a nyakamra kapaszkodnak ahogy az első képen is látható. 

Ja és nem elég hogy ezeket kell kinyírnom, ott vannak még a katonák, vagy mik, mindegy nem az a lényeg, azok legalább emberek, sokkal könnyebben felfogok egy támadást, mint mikor ezek a lények jönnek. Ja és ami még csúcsszuper hogy az egész játékban van egy Alma nevű csaj, aki asszem szellem, és csak néha néha jön elő, nem bánt, meg semmi, de nagyon ijesztő, és ilyen beteges látomásaim vannak tőle.:

szóval én totál beleéléssel próbálok harcolni, és mikor elkezdem a játékot, már azt mondogatom hogy : "miéééért?" és hogy " ezt a részt még megcsinálom és abbahagyom" 
Gábor jót nevet, és azt mondja hogy legalább most már nem lesz alacsony a vérnyomásom. 
na köszi... :D

Nagyon Csodálkozok hogy eddig még nem álmodtam ezzel az egész szarral, de talán ez azért is van mert nem bírok ilyen 20-30 percnél tovább játszani vele, mert totál kiborulok tőle.
no mindegy, még mindig nem értem magam sem, miért kellett ez nekem. 

Mástéma. 
egyébként most megint úgy érzem, hogy jobban vagyok, pedig reggel úgy keltem hogy már nem csak a jobb oldalt fájt a torkom, és a fülem, hanem már a bal is, szóval nagyon kellemes volt. És most is érzem, de Gábornak van ilyen brutál mentolos cukorkája itthon, és azt szopogatom,és emberek, rendesen használ. Reggel nagyon nagyon fájt pedig, most elég kibírható. Tegnap megint úgy éreztem hogy lesz lázam, olyan 37.5-ig mértem, aztán úgy voltam lefekvés előtt veszek be gyógyszert, de előbb aludtam el. és fel se keltem egész éjjel, arra hogy szarul vagyok, csak ilyen apróságokra hogy Gábor megint menekült előlem az ágy másik felére egész éjjel, én meg próbáltam visszahurcobálni.. :D

Lassan már tényleg jöhetne haza. 

egyébként megint olyan jó dologra jöttem rá. Tudom hogy sokszor idegesítem magam a múlt miatt, hogy ki milyen volt, és ki hogy viselkedett. És miért is fáj nekünk embereknek (vagy csak nőknek...? nem tudom ) ha előttünk valaki boldog volt esetleg? Mivel lett volna nekünk könnyebb, meg jobb ha ő addig egyedül van, és búslakodik magányosan, amíg mi bele nem csöppenünk az életébe? .. semmivel. annyira NEM LEHETÜNK önzők , hogy abban a korszakba vissza dirigálunk, és sértődünk, ahol mi még jelen se voltunk. 
Inkább tegyünk azért sokat nagyon sokat hogy velünk is az legyen! Vagyis, még annál , és annál is boldogabb mint ezelőtt, mielőtt megismert volna. Ilyen egyszerű. Lehet h minden ember előtted boldog volt mással is, de nem kell csak annyira boldog lennie, mint az előzőkkel. Lehet annál sokkal boldogabb is ;)