2013. február 12., kedd


Hogyha tudnám hova tartok
Nem érdekelne mit akartok
De nem zavartok
Engem abban
Hogy eligazodjam a feladatban
Elakadtam


De 
mért csináljam végig
Ha nem szállhatok az égig
Fel a kékig, fel a kékig,
De m\'ért 
hagynám félbe
Míg magától nincs vége
De miért ne?

De miért te tudod jobban
Mi az amire vágyom titokban
Pedig mondtam
És nem figyeltél soha rám
De átsegítesz még a viharán
Talán






Összevissza napom van, délelőtt vidultam, jó kedvem volt, aztán kicsit szar, de megint felvidultam, mert Gábor rámbízott 1 feladatot, és így már nem érzem magam totál értéktelennek, de erre most megint szar minden. Mármint a kedvem.
DE ez megint a SAJÁT baromságom. de nem tudom mivel tudnám ezt a keserű érzést megint elfojtani, most megint nagyon előjött. Pedig már tök erős és felnőtt voltam....Tanti, most rám férne egy jófajta Tanti féle , lényegre törő lebaszás. Az majdnem Mindig helyre rak... :(

Vannak nők, akiken minden smakkol.
Azt szoktuk mondani, hogy tökéletesek.
Minden arányos, minden a helyén van, És vannak akik szépek, mert érdekesek.
Mert csak egy van belőlük.


jóéjt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése