Igazából minden kapcsolat legelején,mindegyik fél (jobb esetben ) úgy érzi hogy Ő most nagyon szerelmes. 
De aztán már járás közben jönnek az apró, persze elnézhető kis gondok. Idő közbe ebből egyre egyre több lesz, de még mindig elviselhető hiszen te "szereted" őt. 
és úgy fogod fel, hogy ezek simán elviselhető, és elnézhető "apró" dolgok. Persze ha egyre több van belőle, mindjárt nem olyan könnyű az egész, de ez nem lehet váló ( khm inkább szakító ) ok. Hiszen te szerelmes vagy, és ez a legegyértelműbb dolog, hogy apró dolgokat elnéztek a másiknak.
És hogy ez tutira szerelem, hiszen elvagytok együtt. De az más hogy úgy vagytok el, hogy elviselitek egymás hülyeségét, vagy tényleg szerelemből vagytok együtt. 
A szerelem más. ez csak kis dolog, nem szerelem, ahhoz nem lehet az ilyeneket hasonlítgatni!
Majd ha egyszer tényleg azt érzed, hogy Ő az Igazi, akkor érezni fogod, hogy ez nem egy kis kaland lesz. hogy Ő több, mint az eddigi akárkik. 
Hogy nem úgy állsz a dolgokhoz, hogy vele le tudNám élni az életem, hanem 3 hét után mindketten úgy gondoljátok hogy : Vele le AKAROM élni az életem ! 
Nem kell időt húzni. ha valakivel tényleg jól érzed magad, és vele akarsz lenni, meg tudod oldani. Nincs semmi akadály akkor nektek,megtesztek mindent egymásért. 
Pl mint mi, hogy 3 hét után össze költöztünk. Persze volt ebbe rizikó is, de ha 2 ember ennyire érzi hogy " menni fog ez, jó lesz" akkor biztosan nem tévedhetnek. Azóta csak kellemesen csalódtam ebbe az egészben , és Benne. Ezért mondom azt hogy Most tényleg szerelmes vagyok! Életemben Először! Ezek a kis vergődések, szenvedések egy helyen nem említhetők azzal, ami most megy végbe. 
az egész egy csoda, és mindennap úgy érzem, hogy álmodom. Mióta Őt ismerem, bennem elindul egy teljesen más élet, egy rettentő jó érzés alakult ki bennem, ami még mindig hihetetlen, hogy velem történik meg.
De nincs gond! Hiába nem vagyunk még együtt régóta, jobban kiismerjük egymást úgy, ha 1 hónapot járunk (azaz találkozgatunk ) minthogy együtt vagyunk minden egyes nap, együtt kelünk,fekszünk. Azt hiszem mondanom se kell, hogy sokkal szorosabbá válik így egy kapcsolat, mint mikor hónapokig, évekig csak találkozgatsz az illetővel :)
És mégsincs gáz. egy kicsi gond sincs. egy kis hülye szokás, ami zavar,vagy egy olyan mondat, ami nem tetszett volna.
Nem gondoltam, hogy lehet valami / valaki ennyire tökéletes. Totál tudja irányítani, és kezelni a hülyeségeimet. ÉS a korkülönbség  az is csak egy hülye kifogás, hogy valaki azért nem jár a másikkal,mert x év van köztük. Nekem azt hiszem főleg ez tesz jót! Ezért IS tud ennyire jól kezelni, hallgatok rá ( már amikor ;) ) Totál tudja szabályozni a kedvemet. Kellően úgy érzem uralkodik rajtam, de csak amennyire az a kellemes határt súrolja. :) Annyira jó.

Sokszor eszembe jut hogy mivan ha mi sose találkozunk? akkor mi lett volna velem? Nem is élnék. az nem élet, ami előtte volt.  
De mostanában nagyon hiszek abba hogy minden okkal történik. Okkal kezdtünk mi még el anno dumálni, mégha csak szimpla dumálgatás volt, és okkal kellett vele találkoznom. Okkal vagyok én olyan amilyen vagyok, hogy jó legyek neki, és ő is okkal olyan, ami miatt tetszik ennyire nekem. 
Sorsunk van, és azt gondolom ha ez a mostani találka nem jött volna össze, biztosan úgy hozta volna a sors, hogy találkozzunk máskor, máshol. vagy akármi. De ha ez így volt előírva, így is kellett lennie. 
Nekem ő nem a barátom... 

hanem a Párom

. a Társam.

 a Részem, 

a Mindenem!!!