2013. január 3., csütörtök

óófaszom nem, bezárom mikor már félig kész voltam? okoooos na.

nem fáj hogy ugyanúgy fúj a szél
nem fáj hogy tietek még a tér
nem fáj én nem itt nõttem fel engem itt senki
nem ismer

mostantól nincs hozzám közöd
én nálad messzebrõl jövök
nem számit rólam mit hiszel
hidd el hogy sosem hittem el

 
téged viszlek magammal meglátod
jobb lesz azonnal
rádnézek
a szemed véreres kiszúrlak kábítószeres
bújj elõ és elmondom mi van
sávonként állítom magam
ez bennem mindig fogható
bömböl az IQ-rádió
mindenütt jó de messze a legjobb

 Én egyfolytában a nevemet hallom, minden honnan.
Én egyfolytában a nevemet hallom, minden honnan.
Én egyfolytában a nevemet hallom, minden honnan.
Én egyfolytában a nevemet hallom, minden honnan.
Én egyfolytában a nevemet hallom, minden honnan.
Én egyfolytában a nevemet hallom, minden honnan.
Én egyfolytában a nevemet hallom, minden honnan.
Én egyfolytában a nevemet hallom, minden honnan.

egyfolytában, egyfolytában egyfolytában!
 
stop 
 
 
 
 
végre egy éve eltervezett álmom teljesült a mai napom, és meglett a patkányos tetkó Nyunyi emlékére. 
Édeském, most már senki nem választ el minket.
Hiányzol.   
 
 Aztán ma még a cserkóimon is átment mégegyszer, és most totál über szép színe lett, és azért is nagyon oda vagyok. :) nem mintha eddig nagyon kopottnak mondtam volna, de így azért látszik a különbség.
 
csudira örülök most magamnak, végre ezzel is megvagyok
 
 Na aztán később sikeresen megírtam az önéletrajzomat, és jóóó sok helyre be is küldtem, szóval most megint várakozás.
*izgul-izgul-izgul*
 
egyszer basszus jöjjön már nekem is össze valami könyörgöm!
Soha többet nem kérek semmit, sose leszek telhetetlen, csak hogy ez legyen meg.
 
 
 ...üres vagyok nélküled... 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése