Az első hónap hármasban!

Azt hiszem, értem már,miért hajtogatják a "felnőttek" hogy  "jajjj de gyorsan telik az idő/ milyen gyorsan felnőnek" 
HOGy...kérdem én,HOGY telt el ilyen baromi gyorsan ez az egy hónap? :O 
Felfoghatatlan...csak úgy pörögnek a napok.
Éppen meséltem Gábornak, hogy a várandósságom végén, az utolsó pár hét annyira csiga lassan ment el, olyan volt, mintha megállt volna az idő...egyhelybe topogtunk. Most, mióta Boti megszületett, sitty-sutty elmennek a napok, és lám lám, már egy hónap is eltelt!
Boti rettentő sokat nőtt már most, ezt számok is igazolják, de hát mi is látjuk rajta :) Igazi nagyfiú már! :) 
Fura,mert tegnap voltunk a gyerekorvosnál, és ott volt egy kisebb baba, olyan 2 hetes lehetett, és hozzá képest Boti olyan nagy volt már! Pedig ő is még csak 4 hetes, de annyit változott, annyira más lett már most.... napról napra okosabb, ügyesebb.
Most már olyan szép éles a tekintete, követ a szemével minket, és a játékokra is szépen figyel! 
Nevet már és tud mosolyogni is, igaz, elvileg ezeket még nem a külvilágnak szánja, hanem a pocakjába történő dolgok miatt vigyorog.. hát én azért reménykedek abba hogy igenis nekünk örül :D 

Úgy gondoltam, válaszolok pár kérdésre, így az első hónap után, amit sűrűn feltesznek az emberek...

1. Lesz-e kistestvér? 
Na, ezt az emberek 99%-a megkérdezi, persze nevetve. Szülés után közvetlen én is azt mondtam, hogy biztosan nem, viszont 2 nap múlva már nem így gondoltam:) Most, egy hónap elteltével azt mondom, ha nem lesz kistestvére egyszer Botinak, akkor nem a szülési fájdalmak miatt, hanem esetleg anyagi okok miatt. Ugyanis mi csak úgy szeretnénk kistesót ha neki is mindent meg tudunk adni, és egy nagyobb lakásban/házban élünk addigra már.Szóval erre így előre nehéz válaszolni, hiszen ennyire előre nem látok a jövőbe, de ha nem is lesz, az nem  a mi akaratunkon fog múlni :)

2. Mennyire fájt a szülés? 
Ez is elég fura kérdés, hiszen ez volt az első szülésem, így nem tudok mihez viszonyítani, illetve minden embernek különböző a fájdalomküszöbe.
Azt merem mondani hogy szerintem én elég jól jártam, hiszen 5 óra alatt meglett Boti, de ehhez hozzájárultam én is, hiszen sűrűn meditáltam itthon, felkészültem a szülés minden pillanatára, és akkor, ott a szülőszobába mindent nagyon hasznosan tudtam alkalmazni. Illetve, ittam szorgalmasan a málnalevél teát, ami segíti a vajúdást, és szerintem ez nekem sokat segített! :) 

3. Az Apuka rosszul lett-e a szülés alatt? 
Mondhatom azt hogy ez volt mindenkinek az első kérdése..kis túlzással, előbb kérdezte mindenki ezt, mint azt hogy hogy vagyunk :D 
Na, de a lényeg, hogy nem, nem lett senki rosszul! Gábor mindig is mondta, hogy nem érti, mitől kéne rosszul lennie... én meg úgy voltam vele, hogy ha nem érzi jól magát, majd kimegy..
a vérrel nincs baja, szóval igazából gondoltam hogy nem lesz rosszul. és nem is volt! Nagyon hősiesen ott volt mellettem végig, és vágta el végül a köldökzsinórt! 

4. Nagyon fáradtak vagytok-e? 
Nyilván igen! Természetesen nincs már délig alvás, és hasonlók, de teljesen megszokható. Merem azt mondani hogy az első 2 hét volt nekünk nagyon nehéz, Boti ugyanis nagyon hasfájós, és akkor még nagyon megszenvedtünk a napokkal, és az éjszakákkal, mindhárman. Elkezdtünk hasfájás elleni cseppet adni neki, viszont annak kellett jó 5-6 nap hogy elkezdjen normálisan hatni, most pedig már jóideje használjuk, és mondhatom azt, hogy teljesen rendbejött Boti pocakja, és a napi fél óra sírást pedig simán kibírjuk! 
Az éjszakák se nehezek egyáltalán, egyre kevesebbszer ébred fel enni, most éjjel például ha nem keljük fel hogy enni kéne már, akkor szerintem átaludta volna az éjszakát. Így éjszaka már csak egyetlen egyszer evett, akkor is mi keltettük fel, és igazából félig aludt, így 20 perc múlva már feküdtünk is vissza! szóval nagyon jó kisbaba, nincs rá panasz :) 

5. Mennyit híztál terhesség alatt, mennyi vagy szülés után?
Félve, óvatosan, de ezt is felteszi azért az emberek nagy része. Persze, mindenki kiváncsi mindenre, ezzel nincs is gond! Nagyon jól érzem most magam a bőrömben, hiszen vékonyabb vagyok, mint terhesség előtt.
57 kg-al estem teherbe, 64 kg-al szültem, és most 53-54 vagyok! 
Hasam egyáltalán nincs, aminek nagyon örülök! :) Persze ez nem az én ügyességemnek köszönhető, hanem a cukromnak, hogy kénytelen voltam diétázni, már amennyire sikerült.. és ezt most is tartanom kell.

6. Csíkos-e a hasad?
Igen, az lett! úgy a 35. héten kezdett el kirepedni a bőröm, pedig minden nap kentem... és végig azt hittem, hogy ha eddig nem lettem csíkos, a végére már nem leszek.. :D Dehogynem, hiszen akkor feszíti a baba legjobban a bőrt ... De! cseppet sem zavar, azt hiszem már ez a pár hét alatt teljesen megszoktam... :) 
Eddig se mutogattam boldog-boldogtalannak a hasamat, nem jártam hasvillantós ruhákban :) 
Ezek a csíkok nem szégyelni valók,valamilyen szinten számomra örök emlék ként lesz a testemen,  (hegtetkó...haha ) hiszen mindig a terhességemre fog emlékeztetni, aminek minden percét nagyon élveztem! :) 

7. Van-e tejed? 
Ezt is boldog-boldogtalan megkérdezi :D Még a nénik a boltba is kb. 
Igen van, és még sokkal több is mint kéne, így remélem hamarosan anyatejgyűjtőbe fogom leadni , így a felesleget beteg, és koraszülött csecsemők kapják majd meg! 

8. szoptatás alatt mit nem lehet enni?
NA! Inkább mit nem...?! 
elég sok mindenre figyelni kell a szoptatás miatt, pluszba nekem még hozzájön a szénhidrát szegény diéta, és a cukormentes életmód....hát, kb semmit nem tudok már jóízűen megenni...
tényleg az egy kezemen meg tudom számolni, miket szabad ennem..már eléggé unom :( 
Főleg hogy annyira figyelek a diétára, mégis Botin lettek tej kiütések :\ 

Na, talán ez az a pár kínos, vagy nem kínos kérdés, amire sokmindenki kiváncsi.
Pár friss adat Botiról:
jelenleg 4300 gramm a súlya, és 55 cm a hossza.
érdekességképpen: a talpa 9,5 cm :)

A gyerekorvos szerint szépen fejlődik, és egy kicsi köldöksérvet leszámítva semmi gond nincs is vele. a köldöksérv is enyhe, és nem kell vele foglalkozni.
Szóval minden a legnagyobb rendben alakul, és jól telnek a napjaink :) Már szépen megszoktuk hogy egy kis család vagyunk, és szerintem mondhatom Gábor nevében is, hogy nagyon élvezzük a Szülőséget! :) 
minden nap hálát adunk a sorsnak, hogy ilyen tökéletes életet kaptunk, és hogy egymást is így megtaláltuk, ilyen nagyon boldogok vagyunk most pedig itt ez a kis csoda, aki a mi kicsi fiúnk! :) 
Nagyon jó érzés anyának lenni! :) 
Alig várom az első karácsonyunkat, amennyire van időm, és energiám próbálok már készülődni, bár sokmindent még csak fejben tisztáztam le, de talán lassan előkerülnek a karácsonyi dekorációk is! 
Adventi koszorúnk még nincsen, eddig minden évben én készítettem, de idén úgy voltam vele, ha nem lesz ilyenre időm, hát akkor veszünk majd. 
Nos, egy bolti koszorú, nem hazudok.... kb 5 ezer ft! Hát mi kerül ennyibe? Te jó ég! én ennyit nem költök egy olyan koszorúra amit én 1500 ftból meg tudok csinálni, sőt még szebbre is.
persze olyan koszorú alapot meg most sehol nem láttam hogy esetleg, valahogy mégis összedobjak egy saját gyártású koszorút, de nem adjuk fel, valamilyen koszorúnk biztosan lesz idén is! :D 

Ma, képzeljétek hajnal 5-től olyan reggel 10ig szépen hullott a hú nálunk! :) Mikor 9 körül felkelt Boti , ki is néztünk az ablakon, és elmagyaráztam neki, hogy ez a hó, és csak az ő tiszteletére esik ilyen szépen, hiszen ő ma egy hónapos! :) Annyira nem érdekelte, így felkelés után a dolog ,csak hunyorgott ki az ablakon! :) 

Nos, kb ennyit szerettem volna mesélni. Szerencsére Boti hasfájása is javulóba van, és már nagyon sokat van ébren napközbe, nézelődik,kezdi felfedezni a világot, és olyan jó ezt végignézni :) 
Nagyon boldogok vagyunk! :) 

Amint időm engedi írok, de keveset ülök a gépnél :)

Legyen szép estétek, és lassan készülődjetek ti is a karácsonyra :) 

a nagy nap!

Sziasztok!
No, eljött az idő, hogy végre "nagy vonalakba" mesélek a szülésről. Túl részletezni nem fogom, de mivel itt annyira visszaszámláltam, és sokan olvastátok ezeket a babaváró posztokat szerintem páran kíváncsiak vagytok mégis hogy zajlott a dolog.
A sztori ott kezdődik, hogy türelmetlenül várjuk, mikor történik már valami. Vártam a jósló fájásokat , de persze azt se tudtam mit is kell várni.
Így visszagondolva, tudom hogy már napok, talán 1 hete is jöttek a jósló fájások.
Szombaton és vasárnap már nagyon el voltam kenődve, hogy soha nem jön el a nagy nap, és nekem egyre jobban fáj már mindenem, A hasam megállás nélkül görcsölt, a derekam feszített, a csontjaim fájtak, a derekam majd' leszakadt... Soroljam még? minden bajom volt :D
Hétfőre voltam kiírva, hétfő reggel már úgy voltam vele, hogy most bár biztos hogy túlhordom Botit, hiszen hiába fájdogál mindenem, nem történik semmi...
Ő még mindig nagyon aktív baba volt akkor is iszonyatosan nyomta magát ki, érezni lehetett minden porcikáját, ahogy a könyökét, talpát nyomkodja...hát, nem mondom hogy nem okozott ezekkel a mozdulatokkal fájdalmat, de örültem hogy szépen mocorog, hiszen akkor tudtam hogy semmi gond nincs vele! :)
Dehát már minden nagyon nehezen ment.
Szóval mivel hétfőre , 10.26.-ra voltam kiírva, aznap kellett mennem CTG-re, és előre tudtam hogy ha nem születik meg, akkor innentől kezdve minden egyes nap mennem kell...na, mondom nagyon örülök.
11-re kellett mennem, akkorra volt időpontom, és végül úgy alakult, hogy Gábor is elkísért.
Szerencsére időbe be is hívtak. Mikor tették rá a hasamra a tappancsokat,megkérdezte a hölgy, aki egyébként írtó aranyos volt, hogy vannak-e jósló fájásaim? mondom talán vannak, de mivel első baba lesz, nem nagyon tudom, mit kell várnom...
Mondta hogy érzek olyat, mintha  a baba feszítené ki magát? nyomná a popsiját ki? mondom persze, érzek ilyet már napok óta folyamatosan.
Ezután felfeküdtem az ágyra, és fekvő helyzetbe erősebbnek éreztem ezeket a "fájásokat". Olyan 10 perc eltelte után már erősen sóhajtoznom kellett, minden ilyen fájásnál. De gondoltam, ez csak  jósló.
Megjegyezte a hölgy, hogy szép erős, 5 perces fájásaim vannak...én nem is érzem? mondom de, de nem gondoltam hogy ezek rendes fájások.
Ezután még a vérnyomásom is kicsit magas volt, kérdezte hogy izgulok? mondom nem annyira...
Na mindegy, végülis miután lekapcsolta a gépet, azt mondta, vigyem be a dokihoz, hogy nézzen rá, illetve ha régen vizsgáltak már meg, akkor mondjam a dokinak hogy nézze meg a méhszájamat, mert ezek már nagyon rendszeres fájások, ebből akármi lehet még.
Ezután elmeséltem Gábornak, aki kicsit talán megijedt, vagyis csak hirtelen jött neki az infó, mivel előtte nem emlegettem neki ezeket a jósló fájásokat, mert gondoltam, úgyse lesz belőle semmi.
miután a folyóson vártam, fél 12-kor, kijött az asszisztens, és elmondtam neki mit mondott a ctg-s nő, hogy ezek már erős fájások, és jó lenne ha rám néznének...
erre az asszisztens ennyit mondott: "hát ha lesz még a Doktornőnek ideje ebédszünet előtt..."
PFFF mondom, oké, én meg megszülök a folyóson... :D :D :D
Na, aztán a dokinő hamar be is hívott, gondoltam, látja a papírjaimon hogy sok időm már nincs...
Megvizsgált, és annyi mindent mondott, hogy a végén megkérdeztem hogy "és ez mit jelent?"
Erre nevetve azt mondta: " hát hogy ma még megszületik a baba" :D
Ugyanis a szüléshez az embernek 10 cm-re kell hogy nyitva legyen a méhszája, nálam pedig 4 cm-re már nyitva volt. Hát én meg észre se vettem :D
Szerintem ebbe segített az hogy hetek óta málnalevél teát iszogatok, ami segíti a tágulást, illetve a vajúdást.
Nos kaptam egy beutalót a szülészetre, ahol egy óra volt, míg felvették az adataimat. ők is megvizsgáltak, stb. Ez az időszak elég rossz volt, mert Gábor nem jöhetett be velem, hanem kint kellett várnia a szülészet előtt, viszont szegény nem tudta hogy csak papírokat írnak, és semmi nem történik. szóval ő egy órát kint idegeskedett, és mivel be szeretett volna jönni a szülésre, elég ideges volt, hogy lesz-e még ilyenre idő.
Nos, aztán fel kellett hoznia a szülős holmit a kocsiból, és mondták hogy öltözzünk mindketten át.
Mondhatom azt hogy idegeskedés itt se volt bennem! De talán Gábor nevébe is mondhatom ezt, inkább izgulás, és én nagyon nagyon örültem hogy VÉGRE eljött a nagy nap!
Pont erre a napra írtak ki, hát ez a Boti nagyon pontos baba :)

Nos mondhatom azt hogy a szülés 5-6 óra alatt lezajlott, ami akkor elég hosszúnak tűnt, de belegondolva, ez igencsak gyors, és könnyű szülésnek számított.
Az biztos hogy a legnagyobb segítség Gábor volt, hiszen velem volt végig, ott bizatott, és kivette a részét a dologból!
Sok minden van,amire nem is emlékszem, csak ő, de azt mondhatom hogy az első 3 órát végig poénkodtam, nevettem :D Boldog voltam nagyon!
Persze a legvégén is, de voltak olyan fájásaim, hogy csak na..dehát tudtuk hogy fájni fog, és persze hogy megérte  hiszen 2015.10.26.-án, 17óra 35 perckor megszületett a pici fiacskánk, Gutási Botond!
Mikor kibújt, nagyon zavart hogy rögtön nem adták nekem, hanem kitisztították az orrát, és torkát. Nagyon ideges volt, amiért nem hallom sírni..Gábor persze látta őt, és nyugtatott hogy ne idegeskedjek, mindjárt odaadják.
Aztán persze ez csak 1-2 percig tartott, amíg kitisztították a torkát, aztán végre hallottam az sírását és annyira boldog voltam!
Mikor rám rakták, azt hittem a mennyekben járok, egyből beleszerettem! olyan kis értelmesen nézett ránk, olyan kis okosan figyelt minket, mikor elkezdtünk hozzá beszélni, biztosan tudtam ,hogy megismeri a hangunkat, és tudja, hogy mi vagyunk a szülei.
Beleszerettünk mindketten, és el voltunk olvadva! Ezután elvitték felöltöztetni, majd visszakaptuk, és még 2-3 órát ott voltunk hármasba! Soha nem felejtem el ezt az első 2-3 órát hármasba! Csodás érzés volt végre anyává válni! Olyan jó volt, mondták hogy próbáljam meg szoptatni Botit, és annyira próbálkozott, és olyan kis ügyes volt! olyan gyönyörű baba! Ezt hajtogattuk folyamatosan..és azóta is!
Az ottani dolgozókkal teljes mértékbe megvagyunk mindketten elégedve Gáborral!
Ahhoz képest, hogy nem volt fogadott orvosom, se szülésznőm, iszonyatosan segítőkész, aranyos, megérő volt mindenki aki ott volt a szülés alatt.
mindenről tájékoztattak, ott voltak velem végig, amikor szükségem volt rájuk, rögtön ugrottak.
Az az ápolónő, aki szülés után segített nekem lefürödni, átöltözni, ő is egy csodálatos ember, hihetetlen mennyire rendes, és aranyos volt velem végig!

Ezután a 3 óra után átvittek az újszülött osztályra, és ott megkaptam a szobámat. Persze ide már Gábor nem jöhetett velem.Fáradt voltam, remegtem a kimerültségtől, és iszonyatosan éhes, hiszen reggel óta nem ettem!
de sutyiba kaptam egy kis pirítóst. Szóval tényleg aranyos volt mindenki!
Botit aznap már nem láttam, este 9kor kaptam meg a szobámat. Volt két szobatársam, akikkel aznap már nem nagyon dumáltam, csak lefeküdtem, és próbáltam felfogni a történteket, illetve a könnyeimmel küszködtem, annyira boldog voltam!
Másnap reggel mikor behozták hozzám, nagyon örültem neki! :)
Végülis minden nap egyre jobban összeismerkedtünk, egyre jobban kiismertük egymást, egyre jobban ment a szopizás is, szóval nagyon jól ment minden, de persze nagyon szerettem volna már hazajönni! azért fájdalmaim voltak, illetve még most is vannak, a gátmetszés miatt, 6-8 varratom van, szóval ülni , mozogni nem volt egyszerű főleg az első napokban, de mivel Boti ott volt már velem, így mindenért kárpótolt!
Az rossz volt, hogy Gábornak ezekután egész héten csak ablakon keresztül tudtam megmutatni a kis manócskánkat, mert nem jöhetett be.
(meg persze más se) , így én is csak 10 percig voltam minden nap kint nála. Nem is bírtam volna többet kint lenni. a hét második felébe már nagyon hiányzott, és nagyon jöttünk volna haza hozzá! úgy is volt, hogy pénteken jöhetünk, de sajnos Boti besárgult, így plusz rá kellett húznunk egy napot, ami nagyon nehéz volt,mert bíztam abba hogy pénteken már jöhetünk haza.
És akkor betették egy ilyen inkubátor félébe, amibe kék fénnyel világították, és csak szoptatásra lehetett velem, ami nagyon kevés volt, és nagyon hiányzott egész nap! azt hittem soha nem telik le az az egy nap!
Szerencsére szombat reggel megkaptam a jóhírt, hogy jöhetünk haza, és nagyon boldog voltam! :)
Gábor pedig nagyon izgult, nagyon készült, főzött, takarított, és mikor megláttam hogy mennyire szépen kidíszítette az egész lakást, hát rögtön sírva fakadtam!

Ezután hétfőn meglátogatott a védőnő, és megnézte a kis manónkat. Megdícsérte hogy milyen ügyesen szopizik. És kedden kint volt a gyerekorvos is, megvizsgálta, és ő is mindent rendben talált vele!
Szóval nagy a boldogság! Azt nem mondom, hogy kipihentek vagyunk, de az biztos hogy soha nem voltunk még ilyen boldogok!
Azt kívánom, minden lány/nő élje meg ezt az élményt! :)

kicsit zagyva lett ez a bejegyzés, sajnálom, most ennyire tellett, így is alig volt időm írni.
Boti most kel, úgyhogy el is köszönök ,mert éhes! :)
Azért nem ígértem hogy sűrűn fogok ezekután jelentkezni, de azért néha néha biztosan írok, ha lesz időm!
Botiról egyenlőre nem szeretnénk a kipakolni egy rakás képet facebookra, szerintem egyenlőre erre nincs szükség, ő még nem oda való!
Majd maximum pár hét elteltével, de még ráérünk ezzel!
Akiket érdekel privátba küldünk szívesen képet, több embernek is küldtünk, hiszen nem titok hogy lett egy édes kisfiúnk :)

Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra! :) 

Sziasztok!
No, végre eljutottam ide, hogy írjak megint pár sort! Az utolsó bejegyzésemmel történt egy kis galiba, ugyanis mikor facebookon megosztottam, feltűnt hogy 1-2 lájkot kapott, és azért ennél több embernek szokott tetszeni, így nekem már fura volt a dolog. Ezt követő napokban tűnt fel az, hogy a megosztás mellett van egy olyan kis "fül" , hogy kik láthatják... nekem ez mindig az "közeli ismerősök" - ön volt, most viszont áttette a " távoli ismerősök" -re, így csak akkor látták a többiek, mikor ezt átállítottam.
Ezután jöttek is a lájkok, és megnyugodtam hogy csak ezért csökkent az olvasók száma, és nem azért, mert meguntatok :D
5 napunk van hátra a kiírt dátumig! Hogy őszinte legyek, azt se hittem hogy ebbe az időszakba még Boti bent lesz, én úgy gondoltam, úgy a 38. héten megszületik, viszont már jócskán a 39.-ben tartunk!
Na, de nem baj, ő tudja jól, meddig jó neki ott bent! Én meg megmondtam neki, sőt minden nap megmondom neki, hogy már nagyon várjuk hogy kibújjon, és nagyon jó lenne már ha kint lenne velünk, de ha úgy érzi hogy még kicsit bent marad, erre a pár napra, hát maradjon! :) De jöhet is nyugodtan ... :D
Persze jobban örülnék, ha már elindulna kifele, hiszen nem csak a türelmetlenséggel nehéz megküzdeni így az utolsó napokban, hanem már tényleg minden olyan kényelmetlen, minden olyan nehéz... De lekopogom, maximum 2 hete érzem ezt az állapotot terhességnek, a szó szoros értelmébe, hiszen gondtalan volt az egész, és mindenkinek csak ilyen kismamaságot tudnék kívánni, mint amilyen az enyém / volt/ , és minden pillanatát élveztem!
Szóval most már az utolsó hetekbe azt hiszem megengedhetek magamnak egy kis nyafogást, és hisztit! Kicsit már mindenre "harapok" főleg ha az emberek naponta megkérdezik, hogy egyben vagyok-e még? És ettől a kijelentéstől a hajamat ki tudnám tépni, hiszen nem meghalni készülök, és nem is amputálásra megyek! :D
Illetve mikor az emberek tőlem kérdezik hogy "mikor születik meg?" " nincs-e valami jele?" " érzel-e már valamit?" - na, ezekre kicsit ugrok :D
Én se tudok többet mint más, én se tudok jósolni! És én is várom, és én is türelmetlen vagyok!
Nem rajtam múlik az egész, higgyétek el, én se tudok többet mint ti!
Ha itt az idő, úgyis mindenki meg fogja tudni ahogy lehet, szólunk a közeli rokonságnak!
Persze én azt is megértem, hogy más is várja a kis lurkót, de elhiheti mindenki, hogy Rajtam, és Gáboron kívül senki nem várja jobban ezt a gyerkőcöt, és ez csak nyomasztó számomra, hogy ilyen kérdéseket kapok naponta hogy "érzek-e valamit?"
Dehát labilis a hangulatom is, nyilván ha a kutya meg se kérdezné, velünk mi van,akkor az lenne a bajom :D

Ma voltunk az utolsó ctg-n, itt a terhesgondozóba! Többet ide nem kell mennem, aminek kimondottan örülök, hiszen a város másik felébe van, ahova csak átszállással, egy óra utazással jutok el, és rendszerint órákig ott ülök.
Ma pl 10-re mentem, és 2 után értem haza... az embernek tényleg elmegy az egész napja!
Boti nagyon lusti volt ma már. 30-40 percig tartott a ctg, mivel nem mozdult meg, és dokinő se bírta felkelteni... már egyszer jártunk így, mondtam is, hogy ez a gyerek olyan lesz mint Gábor, hiszen Ő olyan hogy bombát lehet mellett robbantani, akkor se ébred fel, ha egyszer elaludt :D
Na ma megint ezt bizonyította, mármint hogy ebbe  ( is) az Apukájára hasonlít, mivel meg se moccant.
A dokinő mondta is hogy ha estig se moccan meg, akkor menjünk be a kórházba, de én biztos voltam benne, hogy nem lesz itt gáz! Neki is kevés a helye, illetve éjjel sokat mocorgott, gondolom elfáradt.. illetve még a ctg előtt is mocorgott.
de mondta, hogy azért az orvosnak is említsem meg, hogy nem tudtuk felkelteni.
A doki nem idegeskedett ezen, annyit mondott hogy " jólvan, ennek a gyereknek is kell valamikor aludnia" . mivel a szívverése is szép, erős, ritmusos volt, és a köldökzsinór áramlás is tökéletes volt, én se idegesítettem magam ezzel. Ha egyszer ilyen hangulatban van, hát éntőlem pihenjen a kis drága, nem is bánom hogy nem olyan izgága most.
A cukormentes diéta ellenére hazafele azért ettem egy kis csokis nasit, erre persze az Uraság egyből heves mocorgással reagált, így végképp megnyugodtam, hogy nincs itt gond!
És újra világosság vált, hogy tényleg tiszta apja ez a gyerek, hiszen ha kajáról van szó, egyből nem olyan lusta mint előtte :D
Szóval ide többet nem kell jönnöm, szerencsére!
A maradék időbe ( ami remélem nem sok) már a kórházba kell járnom, ahol majd Boti megszületik, és ott végzik el az utolsó, szülés előtti ctg vizsgálatokat.
az első ilyen most szombaton lesz..igen, szombaton, hiszen ctg-n szombaton is dolgoznak.
Ezutáni pedig talán hétfőn lesz, az napra vagyok kiírva, de majd meglátjuk még, eljutunk-e odáig!
Én nem fakadnék sírva bánatomba, hogyha már a szombati kórházi ctg-ről is lemaradnánk! De nem élem bele magam, majd kibújik, ha úgy érzi!
De ezenkívül jól vagyok! Csak sokat fáj a fejem, gondolom a front miatt, meg megint olyan keveset iszok... :( De így hogy Boti már olyan lent van, mindig pisilnom kell, és amikor az ember egész délelőtt úton van, és az orvosnál ül, meggondolja ,hogy mennyit iszik , mert nagy az esélye hogy bepisil hazafele útközbe :D na,jó, ez még nem történt meg velem, de ami késik.... :D
Este meg mindig próbálom behozni a lemaradást, és csomót iszok, így ezért IS egész éjjel fent vagyok, hogy pisilni járjak...
olyan 40 percenként legalább felkeltem az éjjel is, igaz nem csak ezért, hanem mert nagyon fájt a hátam és a derekam.
Szerintem túlzásba vittem a pihenést :D Mármint.... tegnap eldöntöttem hogy semmit nem csinálok egésznap, hanem lustizok, pihenek. és tényleg feküdtem, nagyon sokat! Olvastam, tv-ztem.
Estére pedig a sok fekvésről megfájdult a derekam, így az éjszaka se volt valami csodás.
Remélem ma már sikerül jobbat aludni, főleg ha Boti is ilyen kis nyugodt, és nem arra ugrok fel éjjel hogy éppen zongorázni tanul a lábujjaival a bordáimon a kis Manócska! :)


ja, talán még nem mutattam a dinós díszt amit én varrtam neki, még a terhesség elején, most végre felkerült a helyére, a lámpa alatt lógnak :)
Kicsit se lett tökéletes, de nem is ez volt a cél!

ja, meg már rég be akartam linkelni azt a kismamatornát, amit én úgy a 25. hét óta csinálok.
Nem minden nap, leginkább mikor érzem hogy szükségem van rá, azaz mikor olyan jól esik hogy kiroppan a hátam, és a derekamnak is jól esik egy kis nyújtás.
szerintem ma is még tornázok kicsit, amíg megy a mosógép, mivel Gábor bevásárolni van, én pedig már nem kísértem el, így egyedül vagyok jelenleg itthon.
oth; text-align: center;">
https://www.youtube.com/watch?v=zt4l-IrU5EI

Van egyébként még egy része is, könnyedén megtaláljátok, ha valakit éppen érdekel, azt is szoktam csinálni, de ezt jobban szeretem, és ezt csinálom régóta. A második részére csak pár hete találtam rá.

Nos, most már elköszönök, aztán kezdek valamit magammal!
legyen szép estétek! :)

Mindig is türelmetlen ember voltam, de ez most őrjít meg a legjobban!
Telhetne kicsit gyorsabban az idő, történhetne már valami!
Készen áll minden, Boti érkezésére, csak Ő hiányzik már , de nagyon! Annyira várom!
Persze ez nem ezen múlik, Ő tudni fogja mikor kell kibújnia, csak már eléggé fárasztó, és kimerítő ez az utolsó időszak, és most már túl lennék az egészen, hogy a karjaimba tarthassam a kicsi Fiam!
De tudom ezt nem kell sürgetni, hiszen attól még nem történik semmi!
Meg legalább most már van fűtés, ezt megbeszéltem Botival, hogy addig ne bújjon ki,amíg nincs itthon fűtés,mert hideg volt a lakás pár napig eléggé. Most már egész jó :)
Igazi ősz van, igazi párás, esős, hideg ősz! Én azért szeretem, meg van a hangulata.
Annyira elröppent az idő... mikor megtudtuk hogy kisbabát várok, mindig ezt emlegettük, hogy "hol van az még?"
Lejátszottuk magukba hogy még csak tavasz van, itt az egész nyár előttünk, és majd csak ősszel fog Ő megszületni.
És ahogy beköszöntött ez az igazi ősz, most érzem, hogy eltelt ez az időszak! Persze tele volt izgalommal, és sok örömmel, de azért jó lenne ha már vége lenne..mármint a terhességnek! Mert ez már néha a szó szoros értelmébe Terhes állapot.
De nem panaszkodhatok, még mindig úgy érzem hogy van aki rosszabbul jár, mint én.
nekem nem vizesedik a lábam, kezem, nem híztam meg, nem kínlódok annyit. így az utolsó hetekbe inkább már az alvás nem megy, a fekvés, az ülés, ez mind nehézkes.
És persze a hormonok is jócskán beleszólnak a hangulatomba!
És persze a türelmetlenség, ami kiborít! Hogy "induljunk már most"- érzésem van állandóan!
Sűrűn kell orvoshoz járni, hetente 2x már ctg-re. A vizeletembe még mindig a húgyúti fertőzés óta van valami baci, amire most még erősebb antibiotikumot szedek, és aztán jövőhéten megint le kell adnom a vizelet mintámat az ÁNTSZ-en. Ezeket az elcsászkálásokat, fél napos várakozásokat az orvosi rendelőbe már nehezen viselem!
Boti nagyon erős, és már néha egy-egy rúgásával elég nagy fájdalmat tud okozni, de ezt se bánom, hiszen tudom hogy vele minden rendben van, és reagál ránk, reagál a külvilágra! nyilván ha meg se moccanna fél napig, akkor az lenne a bajom, és idegeskednék hogy mi van vele. Csak már szegénykém alig fér el a pocakomba. Biztosan neki is kényelmetlen szoroskodni.

És iszonyat sokat csuklik! :D
Na de lassan eltelik ez az időszak is! biztosan hiányozni fog a terhesség, hiszen imádtam minden pillanatát,így visszagondolva mikor reggel-délbe-este minden étkezés után futottam hányni, még az is jó volt! :D Akkor persze nem így éreztem.
Hogy félek-e a szüléstől? Nyilván, mindenkiben van valami félelemet, de nem rettegek, és nem pánikolok a dologtól!
Bízok abba hogy menni fog minden, és hogy erős leszek, és hogy Boti is erős lesz, és hamar megszületik!
Mivel ez egy új dolog, egy ismeretlen dolog, amit minden nő úgy emleget hogy " a legfájdalmasabb dolog a világon" ezért nyilván van bennem félelem is, de szerintem még normál kereteken belül vagyok ezzel kapcsolatban! tudom hogy utána egy olyan csodás ajándékot kapok a kezembe, hogy ezt az érzést, ezt a pillanatot soha, egy percre se tudom majd elfelejteni!
Annyira várom már!
Annyira kiváncsi vagyok Rá! hogy milyen az a kisember, aki bennem alakult ki, aki bennem növögetett ennyi időn keresztül!
Kire hasonlít? minden kis arcvonását meg akarom nézni alaposan, és alig várom hogy meghalljam a kis hangját! Hogy először rám nézzen!
Biztosan csodálatos érzés lesz anyává válni!
Csak egy kis türelem...csak ennyi kell már csak..:)

Sziasztok! Beléptünk az utolsó 4 hétbe!
Most már tényleg csak pár hét és megszületik a mi kicsi fiúnk, Botond :)
Eszméletlen nagy várakozással, és izgalommal jár ez az utolsó időszak. Mindent,amit eddig halogattunk itt az idő megcsinálni, hogy mire ő megérkezik minden a helyén legyen! :)
Nagyon várjuk már hogy megismerjük Őt! :)
Igazából sokszor még mindig nem érzem magam terhesnek..mármint a szó szoros értelmébe.
 Nekem nem nyűg ez az egész. Nem esik nehezemre még most se fellépcsőzni a 4.emeletre. Nem nehéz felvenni a cipőt..nem fáj különösebben semmim.Nem azt mondom hogy minden ugyanolyan mint előtte, de nem olyan borzalmas, mint ahogy az utolsó trimeszterre felkészített mindenki.
Nem tudok már olyan jót aludni, ezért sokkal fáradékonyabb vagyok!
az is igaz, hogy a hangulatingadozások kikészítenek. Igenis van hogy nehezebben mozgok, és kicsit kínlódok...de ez mind szép és jó hiszen így kell lennie! :) Azt merem mondani, az életem legszebb 8 hónapja ez eddig, és kicsit tényleg egyre nehezebb, és Boti is sűrűn helyezkedik úgy, és rúg úgy meg, hogy fájdalmat okoz, de ez azt bizonyítja hogy jó erős kisbaba, és minden rendben van vele! És ez a legfontosabb számunkra!
Szóval nekem kellemes nagyrészt ez az időszak, és mintha csak most lettem volna állapotos, erre már mindjárt vége :D Hiányozni fog az biztos, de egy egész új életbe csöppenünk majd bele Botival  :)
Hogy félek-e a szüléstől?! Hullámokba tör rám ezzel kapcsolatban mindenféle érzés.
Félni különösebben nem félek, úgy érzem, ha félek, akkor se lesz könnyebb vagy jobb.
Nem élem bele magam semmibe, hiszen biztosan nehéz dolog, és nagyon fájdalmas lesz, de a végén egy életre szóló ajándékot kapok a kezembe, amire most már örökké büszke leszek, és óvni, vigyázni fogok rá!
Nekem az a legfontosabb hogy Ő épségben megszülessen, és ezt próbálom észben tartani, illetve hogy ez nem az "Én szülésem" hanem az "Ő születése" .
Szerintem a két kifejezés között sok különbség van.
Azért van bennem félelem is , persze... de inkább azért,mert nem tudom még elképzelni se,mi vár rám..milyen lesz... és erről az ember hiába olvas, két ugyanolyan szülés úgysincs.
Amit biztosan nagyon szeretnék, az a harmónikus, nyugodt hangulat szülés után, mikor hazatérünk a kórházból! Nagyon szeretném ha mindenki lenne annyi türelemmel, hogy nem rohannak le minket, hanem hagynak egy kis pihenőt nekünk!
Szeretném azt,ha mindenki figyelembe venné azt, hogy akkor alakulunk egy kis családdá, és szeretnénk hármasba is eltölteni pár napot.
Senkit nem fogok elküldeni, ha eljönnek szó nélkül de jobban esne, ha mindenki megkérdezné látogatás előtt hogy vagyok-e olyan állapotban hogy vendégeket fogadjak?!
A védőnő szerint is fontos hogy pár napig, akár 1-2 hétig csak hármasba legyünk itthon a Picivel.
Hiszen azon a nagy napon nem csak egy kisbaba születik. Én anya leszek, Gábor apuka, és létrejön a családunk!
Kelleni fog egy kis idő biztosan amíg összeszokunk, és megszokjuk ezt az új helyzetet! És szeretnénk ennek minden pillanatát teljes mértékben kiélvezni, és szeretném ha Gábor is megtanulhatna mindent Botival kapcsolatban, mármint amiket én a kórházba a bent töltött napok alatt megtanulgatok, és nem az lenne, hogy Gábor nyugodtan 2 percet sem tölthet a kisfiával, mert a rokonok sorra kapják ki a kezéből.
A védőnő azt tanácsolta, amíg lehet, legyünk hármasba, úgyis Gábor tud nekem a legtöbbet segíteni!
Előre persze fel vagyok készülve a sértődéseken, és a duzzogásokon, de nyilván nem más véleménye lesz akkor már a legfontosabb hanem azt fogom nézni, hogy nekünk mi a jó, és a babának.Hiszen neki se jó, ha sok idegen ember veszi körül . Igen, az egész család számára még idegen lesz olyankor, mégha furcsán is hangzik ez a mondat, akkor is!
Nem azt mondom, hogy nem fogok semmiféle segítséget elfogadni, és elküldöm a látogatókat a francba.
Nemtudom szülés után milyen lesz, hogy leszek, de ami biztos hogy igenis szeretnénk pár napot hármasba lenni, hiszen 9 hónapon keresztül erre az élményre készülünk, és szeretnénk mindent kiélvezni :)

Túl vagyok egy húgyúti fertőzésen ( először felfázásra gondoltam, ám az orvos közölte hogy nem csak ennyiről van szó)
Jó két héten át betegeskedtem, most már jól vagyok! Ez elég nehéz időszak volt most!
Így az utolsó hetekbe nagyon sűrűn kell orvoshoz is menni, ami durva, mert az ember épp hogy azt hinné, hogy nyugiba lehet kicsit.
Hétvégén berendeztük a babasarkot, amibe Anyósom és Apósom volt segítségünkre, és nagyon szép lett a lakás! Most már össze van szerelve a kiságy, minden össze van készítve, már csak őt várjuk! :)
Még pár hét, és végre becsöppen az életünkbe ez a kis Csodagyerek! :) Már most nagyon boldog vagyok, ha rá gondolok, és biztosan én leszek a legboldogabb ember, ha végre életet adhatok neki! Nagyon várom már :)
itt az ősz, és most mindenkinek ez a baja, pedig tudtuk hogy ez lesz!
Nekem sokkal jobban bejön mint a nyár :) Maradjon is ilyen az idő, én mindig is szerettem ezt az évszakot! :)

hideg van, és eső, de fel kell öltözni rétegesen, ennyi az egész!
Na abbahagyom az írást, és megpróbálok a következő napokban/hetekben sűrűbben jelentkezni, hiszen kitudja szülés után lesz-e időm ilyesmire.
Majd teszek fel képet a pocakomról is, mert már szép nagy! :)

Legyen szép napotok! :)

Boti állandóan csuklik! :D Most is...de naponta legalább 3x.
na nem vagyok megijedve, tudom hogy ez normális, de azért vicces érzés.
Szerencsére ez a hét már kicsit jobb volt mint a múlthét, bár most is sok dolgom volt, és rohangáltam egyik helyről a másikra.
Szóval ez se volt valami könnyű hét, de azért még bírható, bár az is lehet hogy azért érzem így,mert végre hozzánk is elérkezett a jól beígért őszi lehűlés! Imádom minden percét!

Végre a fogamat is megcsinálták! 1 órán át ültem a fogorvosi székbe, hát eléggé kínlódtam már, több dolog miatt is, de főleg azért volt rossz,mert nem hatott rendesen most az érzéstelenítő, így néha éreztem ezt -azt. A Dr.nő nagyon kedves volt, és végig beszélt hozzám, illetve elmondta hogy más esetbe szó nélkül húzná ki ezt a fogamat, de mivel nincs sok vissza a szülésig, ennek most nem akar nekiállni... Hanem szétfúrta, és felépítette az egészet újra. De mondta hogy semmi garancia nincs rá, hogy nem törik megint szét. akkor persze egyből kihúzza, illetve ha elkezd fájni, ami szerencsére eddig nem következett be. Azt mondta reménykedjünk benne hogy ha vigyázok rá, akkor  talán a szülésig kibírja...
eddig bírja! ( de lekopogom.)

Voltam újra a belgyógyászaton, és dietetikusnál, a cukrom miatt, illetve a múltheti labor eredményeimért, amik mostanra lettek meg.
Újra cukormérés volt, és VÉGRE jobb lett az eredményem mint eddig! Nagyon boldog voltam!
A dokinő mondta hogy most már nem szükséges 5 naponta mérésre járni, hacsak nem szeretnék én menni...mondtam hogy nem,köszönöm :D
És hogy szülés után 6-8 héten menjek el cukorterhelésre, hogy kiderüljön megmaradt-e a cukorbetegség, vagy nem! :) Addig mi már nem találkozunk, így minden jót , és sok egészséget, és erőt kívánt a szüléshez és a babához:)
Nagyon örültem neki hogy ez miatt nem kell idegeskednem! persze a diéta ugyanígy marad végig!

aztán mi is volt még? ja, voltam CTG-n, amin Boti először nagyon kis izgága volt, aztán bedacolta magát, és eszébe se jutott megmozdulni :D
De szerencsére az a pár rúgás az elején elegendő volt, szóval ebből nem volt gond, az az eredmény is tökéletes lett!
Ezután a szokásos ultrahang, amin megint megnézték volna a kis pofiját 4D-n , de Boti befordult teljesen a méhlepénybe így semmi az égvilágon nem látszódott belőle! :D Nem hiába mondom én hogy milyen makacs kis fickó lesz belőle! akkor mutogatja magát, ha akarja...
Biztos elege volt már hogy 2 órája csak ülünk, és várunk a váróba hogy valaki behívjon...és elment duzzogni :D
De ezenkívül minden rendben volt! A köldökzsinórt mindig úgy megdicsérik,  hogy jó erős, és tökéletes az áramlása :)

szóval kicsit pozitívabb vagyok, mint múlthéten, igaz azért elég nagy a nyomás rajtam, érzem!
Ma a védőnővel találkoztam, akivel átrágtuk a szüléssel kapcsolatos dolgokat, illetve hogy miket kell még addig beszerezni. Megkérdeztem hogy mikor álljak neki átmosni,vasalni a kicsi ruháit, és mondta hogy nyugodtan álljak csak neki, a 35.-36.-héttől akármikor beindulhat a szülés.
Ezekután találkoztam a gyerekorvosunkkal. aki megadta a telefonszámát, és mondta hogy szülés után hívjam fel,vagyis ha hazaértünk a kórházból.
Mondta hogy "azaz 3-4 hét múlva"
Mondom neki, hogy akkor még csak 38. hetes leszek, és hogy október 26.-ra vagyok kiírva.
Legyintett egyet a nénike, és ennyit mondott: " 37.-38. héttel számoljunk inkább!"
Szóval nagyon elkönyvelte hogy 3-4 hét és megszülök! hűűű. Na majd kiderül, persze nem ezen fog múlni, de tegnap egy csaj is azt hitte a boltba hogy 2 heten van vissza, mikor mondtam hogy 7 :D

Hihetetlen hogy nemsokára vége ennek a csodálatos állapotnak! De azt is tudom hogy sokkal nagyobb élményt, ajándékot fogunk kapni,és nagyon várjuk már! :)

Legyen szép napotok, és szép hétvégétek! én megyek rendet rakok, mert anyuék itt lesznek nálunk a hétvégén! :) meg lassan ebédidő :)
Puszi

Sziasztok! Igazán régen írtam már, és talán most se lesz belőle semmi..még nem tudom. egyenlőre úgy érzem, néha levegőt venni sincs időm!
Kicsit most úgy összegyűlt minden, és úgy érzem néha, hogy kicsúsznak kezeink közül a dolgok! Szerencsére ezt csak 1-2 pillanatig érzem így, hiszen itt van nekem Gábor, aki biztat, és mindig ad egy kis kitartást nekem, és akkor megint "életre kelek". De néha már nagyon elegem van mindenből.
Csak néha kicsit SOK! úgy minden!
SOK az hogy orvostól-orvosig jársz, a hét minden napján
SOK ez a meleg, ami még mindig kitart!
SOK hogy semmire nincs időnk..
SOK hogy kapkodva fekszünk le aludni, és kapkodva kelünk fel, és csak így elrohannak a napjaink
SOK az,mikor az emberek nem képesek azzal is törődni hogy mi mikor, mire érünk rá, vagy esetleg hogy van-e kedvünk is a dolgokhoz, vagy csak illemből csináljuk meg.
SOK hogy este kapkodva fürdesz le, hogy legyen még 10 perced a férjeddel beszélgetni, mielőtt bealszol.
SOK néha már a várakozás! Bár, a felsorolt "panaszok" közül ez a legkellemesebb!

Már csak 7 hetünk van vissza! El sem hiszem! Iszonyatosan készünk, és iszonyatosan várjuk azt a pillanatot, mikor először meglátjuk a kisfiúnkat!
Biztos vagyok benne hogy életem legszebb, és legboldogabb perce lesz, és abban is biztos vagyok hogy Gábornak is!
Abban a pillanatban nem csak egy baba születik meg! Megszületik a MI családunk! Megszületek én, mint Anya, és Gábor mint Apa!

Talán én vagyok csak túl türelmetlen már, vagy talán csak fáradt, ingerült, nyűgös...minden nap.
És azért idegesít néha egy két dolog ( azaz egy két ember, és a viselkedésük)
De az vigasztal, hogy nemsokára tényleg megszületik a kis csemeténk, és onnantól kezdve, mintha elvágták volt... SEMMI de semmi nem lesz nála fontosabb!
Biztosan érzem hogy onnantól csak az az egy dolog fog számítani hogy ő jól érezze magát, és boldoggá tegyük, és mindene meglegyen!
Onnantól nem érdekel a gyerekes duzzogás, a hülye emberek, a hülye viselkedésükkel együtt.

Mert senki nem nézi ám azt hogy te fáradt vagy, vagy éhes, vagy fáj mindened. Mindenkinek megvannak az elvárásai, és annak úgy KELL lennie! De miért? miért nem nézi senki azt hogy "te akarod ezt?, neked van kedved ehhez?"
Senki nem kérdez ilyet :)
De biztosan tényleg csak én vagyok túl érzékeny, és túl hisztis.
de unom hogy nekünk is van véleményünk, mégse érdekel az senkit! ( Tisztelet a kivételnek! )
Hogy mi is néha mondanánk ennyit hogy : " NEM! NINCS! NEM AKAROM"
Unom hogy azoknak az embereknek kell szivességet tenni akik hónapok óta annyit nem kérdezett tőlünk hogy " hello, éltek még?" Hogy sok ember csak akkor talál meg minket, ha kell neki valami.
De ha mi kérünk szivességet, akkor mindenki annyira ráér.. csak legyint hogy "maaajd."
Rengeteget dolgozunk mindketten, mégis mindenki azt hiszi hogy mi egész nap ráérünk, hiszen sose csinálunk semmit, mindenre van egy rakás időnk! Ja, csak arra nincs hogy leüljünk és közösen megvacsorázzunk napvégén, normálisan.
Szóval ez a hétvége internet nélküli lesz! se wifi nem lesz bekapcsolva még a telómon se, a géphez meg addig ülök, amíg elindítok egy filmet maximum.
Ha valakinek valami iszonyat sürgős mondanivalója lenne, telefonon még mindig fel lehet hívni az embert...

Azt hiszem ahogy közeledik az idő, és egyre jobban érzem ezt a dolgot hogy nemsokára itt lesz köztünk egy kis lurkó, megváltozik az egész életről a véleményem!

De ezenkívül egyébként minden okés, csak ez tényleg egy húzós időszak. Ez az egész hét nagyon kemény volt, és valószínű a jövőhetünk se lesz sokkal jobb.
Azt is bevallom hogy igaza van annak, aki azt mondja hogy az utolsó trimeszter a legnehezebb! valóban így van, én is így érzem.Kicsit már nehéz minden, kicsit már kinlódás minden mozdulat!
És ebben az időszakba kell a legtöbbet orvoshoz járni. Nem egyszerű!
A cukrom még mindig vacakol, hiába tartom lassan 10 hete a szigorú diétát, amiből már néha nagyon elegem van, hiszen úgy érzem, semmit nem ehetek, és azt is tudom hogy ha csak rólam lenne szó, nem is figyelnék erre az egész étkezésre ennyire! Mivel Botiról van szó leginkább, ezért tartom a diétát, hiszen az én felelősségem az ő egészsége!
Szerencsére vele minden a legnagyobb rendben van! :) Életerős, izgága kis Manócska!
Még így, hogy a pocakba van, így is kezdjük már kiismerni :) olyan hihetetlen!
Már 40 cm nagy, és majdnem 2 kg :)
Szóval már nehézkesen fér el bennem, szűk már neki a hely, dehát még bírjuk egy kicsit, még erősödjön, növögessen csak :)
Boldog vagyok nagyon! Azt hiszem számomra ez életem egyik legcsodásabb időszaka, hogy kismama vagyok! Ezt az érzést, ezt az élményt soha, senki nem veheti el az embertől!

Az pedig hogy életem Párja is átéli minden nap ezt a nagy boldogságot velem együtt, még nagyobb öröm számomra, hiszen nagyon jó látni, hogy ő is boldog, és alig várja már hogy a karjaiba tartsa a kisfiát! :) 

Ismétlések hete

Sziasztok!

Az elmúlt pár napom kicsit zűrzavaros volt megint, de azért megpróbálom úgy leírni hogy átlátható legyen.
Először is augusztus 5.-én voltunk este a 4D-s ultrahangon, amiről írtam is, sőt képet is mutattam Botiról.

Ott már volt egy kis bénázás, mivel úgy van hogy az ott készült fényképeket cd-n kapjuk meg, de kell vinni egy pendrive-t, amire rámásolják az egész vizsgálat felvételét, ez egy 20 perces videó.
Na mivel 7-re mentünk ultrahangra, ott is volt egy kis keveredés, mert csúszott az időpont, és kb 20 percet kellett várni,mert valakit betettek elénk.Mondván hogy szegény csaj elnézte a dátumot, egy héttel előbb jöttek, de 70 kmről utaztak, így berakták elénk.Nem volt ezzel végülis gondunk egyáltalán.És kaptunk egy bónusz képet amiért várnunk kellett.
Csak szerintem itt keveredett meg igazán az egész dolog.
Mikor mi is végeztünk, hazaérve vettük észre hogy csak a cd van nálunk a képekkel, és a pendrive ott maradt náluk. Gábor gyorsan kocsiba ült, és visszament a felvételért is.
aznap már nem néztük meg, mert örültünk a képeknek , hanem másnap mikor jöttek át Szilviék, meg akartuk velük nézni. Elindítottuk a videót, és lestük mint az okosok.
Az eleje uncsi, adatokat írják be...anya neve, születési idő, utolsó menstruáció első napja..stb.
na, itt feltűnt hogy a kismama nevére nem is én vagyok beírva hanem valamilyen Szabina.
Aztán mikor elindult az ultrahang világossá vált, hogy ez nem is a mi gyerekünk!
pedig egy idős volt Botival, és ő is kisfiú, de azért észrevettük hogy ez nem az a felvétel, amit tegnap láttunk.
Este 8 körül volt ez, de mondtam Gábornak hogy hívja csak fel őket, hogy rossz felvételt kaptunk, nehogy az legyen hogy törlik holnapig a mi videónkat.
A csaj mondta hogy hétfőn menjünk akkor be érte.
És hogy ez milyen ritkán fordul elő.Azért megjegyzem, mikor 18. héten voltunk ugyanitt 4D-s uh-n akkor is majdnem ugyanezt előadták, akkor is rohanhattunk vissza a felvételért, csak akkor még az nap észrevettük hogy nem jót tettek rá.
Hát elég mérges voltam, mert mégis csak majdnem 15. ezret kifizettünk, és ennyi dolga lett volna a csajnak hogy a jó felvételt a jó pendrive-ra másolja rá, és eddig 2-ből kétszer nem sikerült neki.
na, mindegy, nem is morogtam sokat, gondoltam akkor meg lesz a videónk hétfőn, csak legyen meg!

Vasárnapi napunk úgy telt hogy tiszta idegbeteg voltam, hiszen hétfő reggel ismételt cukorterhelés.
Minden orvos mást mond, minden védőnő kicsit mást mond, az egyik szerint magas a cukrom, a másik szerint csak határeset, és azért kell ismételni, szóval nem voltam nyugodt, igaz, az én lelkiismeretem annyiból tiszta hogy 5 hét alatt végig tartottam a diétát szépen.
Este megint próbáltam utána nézni, és mindenhol azt olvastam hogy az én eredményem tényleg nem számít túl magasnak, hiszen ha magas lenne, nem is ismételnék meg. Logikus, egy magas cukrú kismamát minek bombáznának még egy adag cukorral?!
Hanem többen is azt írták hogy határeset, és azért kell ismételni, hátha csak valami kis gikszer volt, és azért lett kicsit magasabb. ( pl 12 órával előtte mégis ettem, vagy hasonló)

Ugye úgy van hogy a cukorterhelés a város másik felébe van, és aztán 4-5 nap múlva eredményért megint a város túlsó felébe kell menni, a belgyógyászatra.
Mikor az első eredményemért mentem, ott mondták hogy ismételni kell.A Dr.nő mondta hogy ne hozzá menjek majd az eredményért, mert ő akkor pont szabin lesz, hanem ajánlott egy másik Dr.nőt, és mondta hogy  lent az információs ablaknál kérjek hozzá időpontot, mondjam hogy a cukorterhelés mikor lesz, és rá pár napra adjanak időpontot.
Az információs ablaknál persze egy flegma tahó nő volt, aki kiokosított hogy ehhez a Dr.nőhöz ő aztán nem tud időpontot adni, mivel annyira be van táblázva.maximum szeptemberre..mondtam hogy az nem jó, nekem erre az augusztus eleji hétre kell, hiszen ekkor megyek a cukorterhelésre.
Ekkor mondta hogy akkor se tud mit csinálni... Kérdeztem hogy akkor ilyenkor mi a teendő?!
Annyit mondott hogy hát jöjjek ide rendelés időbe, és majd valamikor időpont nélkül is sorra fogok kerülni...
Úgy felbosszantott, hogy le is léptem,, és nem írtam fel, pontosan mikor rendel a Dr.nő,gondoltam majd a neten megnézem.
Szerintetek találtam róla valamit? semmit...
Nem volt időpontom, de még csak a rendelési időt se tudtam,mert hülye vagyok, és nem írtam fel.

Hétfő reggel 7-re kellett mennem a cukorterhelésre, Gábor elkísért persze ,mert múltkor se bírtam valami jól. Miközbe vették le a vérem, a vérvételes nővérke megkérdezte hogy rossz lett az eredményem, vagy miért kell ismételni? Megkérdezte azt is hogy "túl korán vettem le a két órási vért?"
mondtam neki hogy mennyi lett az eredményem, és megkérdeztem hogy ez magasnak számít-e? mert hogy mindenki mást mond..azt mondta határeset.
Aztán elmeséltem neki, hogy lehet hogy korán is lett levéve a 2 órási vér, mert akkor is így 7 órákkor vette le az első vért, viszont a cukros lötty annyira vacak volt, hogy kellett jó 10-15 perc, amíg meg tudtam iszogatni.
De a két órási vért meg pontba 9kor vette le, mikor ugye így 9:20 körül telt volna le a 2 óra...
Én meg nem szóltam neki hogy kicsit később ittam meg,mert vacakul voltam, és örültem hogy mindjárt végzek, és mehetünk haza.
Na erre mondta a nő, hogy bizony számít az a 15 perc , és simán lehet hogy egyébként tökéletes lenne az eredményem, és csak azért lett kicsivel magasabb. de mondtam neki hogy diétáztam végig, így megnyugtatott hogy szerinte ez a terhelés már jó lesz.
és hogy próbáljam meg a löttyöt 5 perc alatt meginni, de ha mégse megy, akkor meg mikor lenyeltem az utolsó kortyot, akkor nézzem meg az időt, és tényleg 2 óra elteltével menjek vissza, akár húzzunk rá 10 percet, biztos ami biztos. és akkor így megbeszéltük hogy majd 9:10-15 fele vár vissza, a két órási vérvételre.

Szóval volt két órám, és mondtam Gábornak hogy vigyen el a belgyógyászatra, hogy felírjam mikor rendel a Dr.nő, ha már múltkor elmaradt hiszen a héten kell jönnöm az eredményért.
fel is írtam hamar, de úgy voltam vele, ha már ott vagyok rákérdezek még egyszer, hátha tudnak időpontot adni..
már az információs pulthoz is vagy 10 percig sorba kellett állni, aztán tök aranyosan, kedvesen megérdeklődtem hogy ha ehhez a Dr.nőhöz kell a héten jönnöm az eredményért akkor mikor jöhetek? Direkt kihagytam az "időpont" szót a mondókámból, hátha túl tudok járni az eszükön.
De nem! hatalmas tahók dolgoznak itt :D
Elkezdett először is hőbölögni a nőcske, hogy most jut eszembe időpontot kérni? ő már nem tud adni, hetekkel ezelőtt kellett volna kérnem. Mondtam hogy hetekkel ezelőtt is, sőt egy hónapa is itt voltam, de sajnos akkor se tudtak segíteni.
Azt mondja: Akkor meg mit vársz? !
kezdtem felidegesíteni magam a nőn... és hogy majd szeptember közepére tud időpontot adni.
haha, jó vicc, októberbe szülök, de szeptemberbe még a rohadt eredményekért rohanjak..
Mondtam hogy az eredmény kiadás nem tart tovább 5 percnél...
erre jött hogy őt ez nem érdekli, akkor se ad időpontot, ha nem tetszik a szeptember közepe, akkor ballagjak fel a Dr.nőhöz, és kérjek tőle én.

Na itt már tényleg idegbeteg voltam, és úgy voltam vele, akkor legyen úgy! bár sose találkoztam a Dokinővel de csak nem lehet ennél a nőnél is nagyobb paraszt.
ott álltam azért az ajtaja előtt 20 percet, mire kijött valaki, az asszisztens.
kis idősebb asszony, gondoltam ez utálni fog, ha meglátja a tetoválásaimat, mert minden vénasszony utál ezért... Szóval felkészültem a legrosszabbra.
Elmagyaráztam neki mit szeretném. Hogy a másik Dokinő küldött ehhez, de sajnos nem adnak időpontot, de a héten kéne az eredményem. Mutogattam neki a régi eredményemen, amin ugye rajta van hogy ismételni kell a terhelést, és az előző dokinő aláírása, pecsétje.

Befutott, és előtte megnyugtatott azzal a mondatával hogy "majd nézek neked mindjárt időpontot"
Szóval aranyos volt!
Aztán megint kifutott hogy hova valósi vagyok pontosan,mert nem lát bele az adataimba egyenlőre még, és nehogy úgy adjon időpontot, hogy ne érjek be busszal, ha nem szegedi vagyok.
Mondtam hogy de, szegedi vagyok.
Aztán megint befutott, aztán megint ki, hogy nekem mikor felelne meg jobban? Délelőtt, vagy délután?
Mondom nekem aztán mindegy...:D
Aztán harmadik kifutása alkalmával már hozta a kis időpontos papírt és szépen rajta volt hogy szerdán délután 5-re menjek.
És mondta hogy jól tettem hogy vittem a régi eredményeket, vigyem szerdán is.

Vicces, hogy pár perc alatt kaptam eredményt, és még körbe is voltam kérdezve hogy mikor akarok menni stb? lent a tahó nő meg csak szeptemberre akart adni...

A délután 5 meg kimondottan jó, talán már nincs akkora hőség.
Szóval örömmel távoztam, és büszkén. ha nem állt volna megint annyi ember az információs pult előtt, oda is böfögöm a nőnek hogy kaptam időpontot.

Aztán hazajöttünk,mert volt még egy óránk, kicsit ledőltem, mert szédültem meg nagyon fájt a fejem..
hányingerem volt, de koncentráltam hogy nem szabad kidobnom a taccsot mert egy harmadik cukorterhelésre már tuti nem megyek vissza.
Végülis hamar letelt az idő, 9:10kor már vették le a vérem.
Most hamar megittam a löttyöt, már 7:05-kor, szóval tuti meg volt a 2 óra.
Ezután Gábor hazahozott, ő pedig sietett a torlira,mert ment dolgozni...
Én pedig ettem, végre kicsit lazább kaját, és nem kimondottan diétásat! majd meglátjuk az eredményeket, de most kicsit lazára vettem a figurát.
Vettünk dinnyét is! azért módjával, de azt is ettem, mert nagyon hiányzott!
Utána pedig aludtam egy nagyot, mert nem voltam túl jól, és előző éjjel se aludtam olyan ideges voltam.

Miután felkeltem megint ettem, aztán csak lébecoltam, és vártam Gábort haza.
Ő meg hívott hogy nem haza jön, hanem akkor elugrik a 4d-s uh-ért.

aztán megint hívott, és azt hittem kivágom a telefonomat,mert először lenémította magát, vagy a 3. hívást vettem észre, aztán meg nem tudtam se felvenni, se kinyomni, se semmit. teljesen lefagyott...
nesze neked okostelefon, semmire nem megyek veled!
végül ki kellett szednem az aksiját, és csak úgy tudtam újra indítani.
Na aztán sikerült elérnie, és meséli hogy most végzett az uh-nál, és jön haza.
És hogy 20 perc keresgélés után nem találták meg a mi videónkat!
Teljesen kiakadtam! Eleve olyan hisztis, kötözködős kedvembe voltam, de mi az hogy nincs meg a videónk? nem hetek teltek el, és direkt másnap szóltunk, mikor észrevettük, hogy nehogy az legyen hogy időközbe kitörlik.
Gábor szerint el se mentették a mi videónkat, azért kaptunk eleve mást.
Aztán felajánlották hogy akkor menjünk el ingyen egy új ultrahangra..Mi a hogy ingyen? nem ingyen megyünk, hanem a pénzünkért..jó hogy felajánlják az ismétlést, ha ők bénáztak ( megint)
Holnap 6:15 kaptunk időpontot,majd meglátjuk hogy mikorra érünk oda a belgyógyászatról.
ha még nem pontosan, akkor meg majd mi is bemegyünk más előtt, ahogy elénk is be furakodtak.
Én azért mérges voltam,mert szerintem jól látszódott Boti azon a felvételen, és mivan ha most alig  fogunk belőle látni vmit? vagy aludni fog? Majd előtte eszek vmi cukrosat, hogy felkeljen.
Gábor azzal biztatott hogy gondoljak arra hogy újra láthatjuk, ezen a héten is, és ez milyen jó!
És hogy azon a felvételen sokszor eltakarta az arcát, és csak a kezeit láttuk, hátha most még jobban látszódik majd.
hát, kíváncsi leszek, de azért persze várom, hogy megint lássuk! :)

na, ennyi mesélni valóm lett volna! Egyébként jól vagyunk, bár Boti egyre erősebb, és merészebb dolgokat művel. Nagyon ki tudja már magát nyomni, ami már fáj, illetve rájött hogy kell bordán rúgni , és az se kellemes! :D itt egy kis gif, hogy lássátok mit művel ha Gábor beszélget neki :) 

Sziasztok!!!!
Húú telis-tele vagyunk élményekkel! Csodás volt a tegnapi ultrahang.
elég izgulósak vagyunk mindketten, és persze hogy idő előtt ott voltunk, és még várnunk is kellett kicsit,mert egy pár elnézte a dátumot és egy héttel korábban mentek..de 70 km-ről utaztak át, szóval így bementek előttünk, de ezért kaptunk még egy ajándék előhívatott képet bónuszba a végén ( mert csak egy jár ) , amiért kicsit várni kellett.
Az asszisztens csaj elmesélte addig hogy neki is úgy volt eddig, hogy fia lesz, de nem rég mégis kiderült hogy kislány :D Na, Gáborral eléggé megijedtünk, nem azért mert kislánynak nem örülnénk, de azért már eléggé beleéltük magunkat a fiúba, és fiú holmikat vettünk csak :D
na szóval persze nem csak azért, de alig vártuk már, hogy sorra kerüljünk.
Olyan izgi volt, főleg hogy ezelőtt 10 héttel láttuk így rendesen utoljára a kis Manónkat, és kíváncsiak voltunk, mennyit változott!
Hát a vizsgálat előtt ittam egy dl colát, a koffein, és a cukor miatt, hogy tuti felébredjen, igaz cukrot nem nagyon szabad fogyasztanom, de gondoltam most tehetek egy kis kivételt.
Persze fel is ébredt, még mikor kint vártunk, már tótágast állt, és fel-alá forgott :D
De ügyes is volt,mert egész nap buzdítottam, hogy aludjon, és majd este virgonckodjon.
Szerencsére hátsó falon van a méhlepény, így gyönyörűen látszik a baba, és nem takar ki belőle semmit.
Mikor múltkor a 18. héten voltunk, akkor is megdicsérte a Dr.nő, hogy mennyire tisztán látszik mindene, és ez elég ritka.
Sőt, most volt egy pár, akik előttünk voltak, és ők a 17. hétbe jártak. és láttuk a képeket, amik készültek vizsgálat során, és kb alig tudtam belőle kivenni valamit... azért nekünk tényleg sokkal sokkal szebben látszódott a 18. hétbe.

Naaa de mindegy is, végre sorra kerültünk. Kis manónk nagyon buzgó volt, bulizott ezerrel.
Hatalmasat nőtt azóta, mióta láttuk, olyan nagy már, hogy akkor még az egész teste belefért az ultrahangba, most pedig csak a kis pofija.
Annyira édes kis pofija van! El voltunk ájulva tőle, és mindketten azt mondogattuk hogy "húúú de aranyos..."
A Dr.nő is mosolygott rajta, hogy nagyon formás kis arca van ( oké, nyilván azt se mondaná ha csúnya lenne )
Aztán félve megkérdeztem hogy meg tudja -e nézni hogy még mindig kisfiú-e,mert legutóbb még az volt.
Erre elkezdte nézni ultrahanggal a kis testecskéjét, ami a hasam egészen másik oldalán volt..szóval tényleg sokat nőtt ...
először azt mondta, hogy igen fiú.
mutogatta is, de semmit nem láttunk belőle.
Gábor meg is jegyezte hogy ő nem tud kivenni ebből semmit..meg persze én se, és erre mondta a Dr.nő, hogy hát, itt tényleg annyira nem látszik, de majd mindjárt megmutatja rendesen.
na és igen! Kisfiú "még mindig" :D
Láttuk mi is szépen, szóval meggyőzött minket is! Sőt hozzátette hogy általában sokkal kisebb fütyköse van a kisbabáknak..szóval baba méretekhez képest, egész nagy....:D. :D hehehehe .... :D

Na aztán mindenét szépen sorba megnéztük... mindent elmagyarázott, milyen-mi. Bár tényleg jól látszik már mindene.. hallgattuk a kis szívét, néztük a gyomrát.
Sőt, volt egy pillanat, mikor nyitva volt a kis szája, akkor megállította a képet, és addig forgatta és közelített a Dr. nő amíg bele nem láttunk a szájába, és ellenőrizte a szájpadlását, hogy nem nyitott.. sőt a torkáig beláttunk a kis szájába, és ott is mindent rendben talált.
Megdicsérte, hogy szépen kivehető a kis orrnyílásai, és a szemei is. Bár elmagyarázta azt is, hogy a szeme azért ilyen "ijesztő" mert ha nyitva van, akkor a szemgolyó nem üti vissza az ultrahangot, mivel nagy része víz, így a szemüregbe lévő csontot is mutatja.. és hogy szebbek a babák így ha csukba van a szemük.

Nagy hasonlóságot vettünk észre a szájával kapcsolatban, teljesen Gábor szája van, és a kis álla, a pofija is teljesen olyan mint ő.
Rám szerintem semmibe nem hasonlít, de nem bánom igazából, egy kis tündérke így! :)
Cuppogott a kis falat szájával, és mosolygott nekünk. Bár az egyik kezét folyamatosan az arca mellett,-előtt tartotta.
De azért szépen látszott az arca.:)
Annyira nagy élmény volt, azóta is csak róla áradozunk.
már csak 10-12. hét és köztünk lesz ! :)

A súlya most 1123 gramm , és kb 35 cm hosszú. szóval nő mint a gomba :) Ha így fejlődik, 3200 grammal fog születni, de ez persze csak ilyen becsült súly. :) De a lényeg hogy a Dr.nő is mindent rendben talált, semmi eltérést nem látott, szóval makk egészséges a kis Törpikénk! Így, hogy ennyire biztos hogy kisfiú, akkor elárulom a nevét :) Gutási Botond lesz :) Kis Boti... :) A Dokinő is megkérdezte, és hozzátette hogy érdekes, a Botondok mindig olyan kis elevenek.. :D Hát ő is az... :D a végére hoztam nektek róla egy képet, bár fent van facebookon is, de azért felteszem:) itt a 3. képen látszik hogy mosolyog a kis drága. :)

Legyen nektek is hasonlóan szép napotok, mint Nekünk! :) Puszi

Sziasztok!
na, végre a hangulatom is egész jó, a múltkori rossz kedv után. Kellett azért egy kis idő, na meg most van minek örülni :)
Tegnap voltam terhes tanácsadáson, amire nagyon úgy készültem hogy nyűgösen indultam, meg reggel koránra kellett mennem, és mondom megint egy fél napig ott ülök.
ennek ellenére mindössze egy óra alatt végeztem! Kb csak ó híreket kaptam, és aztán mikor a doki is megvizsgált, egy pillanatra megint 4D-ben mutatta a Picikénk arcocskáját,
Mert azért sima ultrahangon nem látszik ám olyan szépen, így örültem hogy 4D-be nézte az arcát, de csak kb fél percig.
De ez idő alatt elolvadtam ott az ágyon fekve, annyira édes kis pofija van már! Szerintem iszonyatosan Gáborra hasonlít!
Gábor ma még dolgozik, de holnaptól szabin lesz a héten, így pár napot együtt tölthetünk!
HOOOLNAP pedig újra 4D-s ultrahang!
alig-alig-alig várjuk már! hiszen olyan régen, már 10 hete láttuk utoljára a kis Manónkat így normálisan,hosszasabban 4d-sen. Mert én azért látom többször sima uh-n, de az kb 2 perc, és alig látni belőle valamit, és épp csak annyit néznek hogy hogy ver a kicsi szíve, és kész.. nem mutogatják nekem azért túlzottan a dolgokat.
Már a 18. héten is nagyon élmény volt mindkettőnknek a 4d-s ultrahang, már akkor is olyan kis gyönyörű volt, de most 10 hét elteltével biztosan sokkal formásabb, sokkal szebb kisbaba már!
legközelebb pedig már élőbe fogjuk látni rendesen :)
Holnap pedig csak este 7-re van időpontunk, szóval még egész nap izgulhatunk :D
A szabadnapok során át megyünk Kanizsára is, de nagyon remélem hogy mégse jön a nagy kánikula amit megint beígértek,mert nagyon nincs kedvem hőségbe utazni :(
Pedig már tegnap is meleg volt napközbe, igaz éjjel szakadt az eső, aminek mondjuk örültem!

Más mesélni valóm most igazából nincs, ma pihizni fogok, kicsit fáj a fejem, meg mostanában a lábaim, de azért nem panaszkodhatok! :)
tegnap is így hogy korán keltem, meg alig aludtam éjjel is, mert meleg volt, még délután is sikerült egy egész jót aludnom.
Arra gondoltam, hogy mivel ide még nem írtam ki a kis Manónk nevét, ha most a 4D-s ultrahangon megint a Dr.nő kisfiúnak látja ( remélem.. ) akkor elárulom majd a nevét most már, hiszen itthon mi már kb mindig nevén hívjuk, kivéve ha idétlen, hülye beceneveken szólítjuk :D

Nos, legyen szép napotok, ha nálatok felhők vannak,egész nyugodtan küldjétek Szeged felé, én örülök nekik! Sziasztok!

"Csak mert rokon, attól még nem családtag! Azt ki kell érdemelni! "

Nehéz héten vagyok túl, mondjuk úgy, nem túl jó hangulatban teltek a napjaim, de fogjuk rá, már talán jobb a helyzet.
Nincs kedvem a részletes meséléshez, meg minek is tenném, de a lényeget én tudom legbelül, és ettől senki nem tántorít el.
Van egy véleményem, van egy felfogásom, és ha nekem ez így megfelel, akkor ezt követni is fogom, és nem érdekel, másnak hogy tetszik. Mert nagyon nem vagyok már egy hülye kisgyerek, aki azt nézi, kinek mi tetszik, és úgy cselekszik, hogy mindenkinek jó legyen.. ( csak neki nem. )
De ami biztos: minden okkal történik, és ez az ok, nem lehet egyetlen ember, nem lehet egy ember CSAK a hibás, azaz Én.



" A világ nagyon más azok számára, akik csak azt látják, amit az orruk elé tesznek! "

Ez a pár nap kínlódás pont kellő ideig tartott, hogy megtanuljam azt, hogy ha úgy érzem, nem hiányol valaki, nem kíváncsi rám, nem érdeklem, akkor nekem se kell utána fussak, legyen az akárki!
Senkinek nem kötelessége a másikat keresni.
Ne azért keressek valakit, mert illik,mert kötelességem, hanem mert azt érzem, jó vele beszélgetni, és örömet okoz ha beszélhetek vele.
De semmi sem kötelező! ha én úgy érzem, hogy ő nem keresi az én társaságomat, mondván hogy én nekem illene őt keresnem... akkor nem eléggé hiányzok neki, és nem eléggé érdeklem.
Magamban talán sikerült lezárnom ezt a dolgot! Remélem legalábbis, és nem hagyom hogy ez a helyzet még egyszer ilyen rossz napokat okozzon számomra.

"Csak azt fogom meglátni, amit meg akarok"

Azon a pár emberen kívül akikkel kapcsolatban biztosan ÉRZEM hogy szeretnek, más ezentúl nem érdekel! Kicsit se!
Évek óta ez megy, és várom hogy majd minden olyan lesz mint régen, és minden szuperül fog alakulni! Hát beleuntam a várakozásba...ha mindenki meg van elégedve a mostani életével, és mindenki boldog ettől a helyzettől, akkor én annak csak örülni tudok! De hogy még évekig én görcsöljek azon hogy megváltozzon valami...na persze..

Nem sokára megszületik a kisfiúnk, és tőle fogom elvenni azt az időt, amit azzal töltök majd el hogy olyan embereken idegeskedjek, akik minden éjjel nyugodtan fekszenek le aludni, és cseppet sem zavarja őket, a köztünk tátongó hatalmas szakadék, amit csak én próbálok átugrani.
Hát nem! Mindenki azt kapja amit megérdemel.
És se erőt, se energiát, se időt nem fognak elvenni tőlem.

" A modor mutatja mennyit érsz! "

De lassan vége ennek a hétnek. VÉGRE! biztos a front is rájátszik a rossz kedvemre, meg a hangulatomra, de iszonyat fáradékony vagyok, igaz éjjel nem is sokat aludtam mostanába, így nappal olyan vagyok állandóan mint egy zombi.
Nagyon várjuk már a jövőhét szerdát, mikor újra megyünk 4D-s ultrahangra, és újra megcsodálhatjuk a kis manócskánkat, aki a pocakomba egyre virgoncabb..
Annyira jó érezni hogy egyre több mindent tud, és egyre életrevalóbb.
Imádja az Apukája hangját, és ha körülöttünk van, mindig sokkal elevenebb :)
Gábor is sokat beszél hozzá, sokat simogatja a pocimat, így köztük is biztosan nagyon szoros kapcsolat lesz!
Annyira aranyos a kis Manónk, általában a pocakom bal oldalán szokott elhelyezkedni, akkor érzem is hogy ott keményebb, és ki van dudorodva..
De ha Gábor a másik oldalt elkezd neki magyarázni, simogatja a pocimat, akkor pár perc akrobatizáló mozdulatok után odafickándozik hozzá... :) Ezt már jó párszor előadta.

Már csak 3 hónap és a karjainkba tarthatjuk Őt! Annyira várjuk már, de tudom hogy ez a kis idő már hipp-hopp el fog repülni, és az életünk Vele lesz teljes!

Egyre több mindene megvan már, és egyre közelebbinek érezzük az októbert. :)
Kinéztünk egy szuper babakocsit is, megrendeltük a kiságyat, a matracot. Szóval a nagyon nagy dolgok már "úton vannak" . Most már csak az "apróságok" kellenem majd, amiről persze komolya listánk van , biztos ami biztos :D

Megint minden hol lehűlt a levegő, de persze Szegeden van a legmelegebb, hol máshol? :D
Bár, fogjuk rá, msot elég elviselhető, nyitott ablakok mellett se sülök meg, csak egy picit. De ez már haladás.
Jár a levegő, fúj kicsit a szél.
Jó lenne ez az idő maradna még egy pár hétig, nekem nem hiányzik a kánikula.
Hétfőn terhes tanácsadásra megyek, ahol rend szerint 2-3 órát ott ülök :(
most mondjuk reggel 9-re kell mennem, ha szerencsém van délre, vagy egyre haza is érek.
Nagyon remélem hogy ott aztán nem találnak ki még ezer dolgot, hogy a héten ide rohangáljak-meg oda..meg ezt intézzem el, meg azt... hanem azt letudom, és nyugodt hetünk lesz.
Főleg hogy Gábor is csak hétfő-kedden dolgozik. Szerdán pedig már UH :)
Jó lesz kicsit többet együtt lenni most, hogy pár napig itthon lesz :)
Csak ne térjen vissza  a nagy hőség, mert akkor megint nyűgös, és hisztis leszek :D

Na, nem írok most már sokat, mert még sorozatot is kell néznem, és hajatmossak... ezek a komolya tervek,mi? :D
Oké, de eddig takarítgattam. :D

Legyen szép napotok!  ;)

Sziasztok!
Tyű,megint jó régen írtam már, de kedvem se volt hozzá.
aztán akartam holnap,mert holnap lépünk be a 27. hétbe, de mondom nem húzom az időt..
ijesztően repül az idő :O
Aminek nagyon örülök, hogy végre sikerült időpontot kérni a következő 4D-s ultrahangra, amit már nagyon várunk! :) Augusztus 5.-én megyünk, este 7-re.
Alig várjuk már, hogy újra kicsit hosszasabban lássuk a kis Manónkat!
Egyre izgágább, mostanában már nagyon meg tudja hullámoztatni a pocakomat. Egyre erősebb, és elvileg ilyenkor még sok helye van, és tud rendesen parádézni is.
Este is nehezen alszok el,mert ő még bulizik, és mivel egész éjjel pisilni járok, ahogy felkelek, újra elkezdni, és 20 percig csak szórakoztat :D
na de nem is olyan rossz érzés..emlékszem a legelején milyen lelkibeteg voltam, milyen rossz volt, hogy csak tudtam hogy babám esz, de se nem látszott, se nem lehetett még érezni.Na, annál sokkal jobb most! Lassan pedig a 3.trimeszterbe lépünk be, ezért már próbáljuk beszerezni a dolgokat. a kis ruhásszekrényei már megvannak, Gábor ügyesen össze is szerelte :)
Most már nagyon kis hangulatos lesz a lakás, lassan olyan kis baba várós :D



Most kicsit nyugis vagyok,mert augusztus 3.-ig nincs semmi dolgom, meg most már szerintem megszoktam ezt a szénhidrát szegény cukordiétát.. legalábbis ahhoz képest hogy milyen idegbeteg voltam az első 3 napba, ahhoz képest, már csak néha jön rám ez a "nassolhatnék" ... nézelődök a hűtőbe olyankor, aztán csak vizet iszok végül :D
hogy "hogy bírod a meleget?" -kérdésre pedig nem nagyon lehet hogy válaszolni... szarul, de muszáj, elvégre nyár van vagy mi a fene. Nem mondom hogy nem esne jól egy kis lehűlés, de ha ezen hisztizünk, akkor se lesz előbb enyhébb az idő, így el kell viselni.
Az pedig hogy "régen nem volt ilyen hőség" teljesen igaz, viszont mi vagyunk ezért is a hibások.
mondjuk ma még vasaltam is már reggel, és azért túléltem.
éjszaka kicsit nehezebb, de megy a klíma, azért az nagy segítség!
meg ma legalább főznöm sem kell, sőt holnap se,mert tegnap előre megfőztem erre a két napra.
ja, ma még annyi dolgom lesz hogy összeírni a hétvégi, és a jövőheti menüt,
Ja, mert nem is meséltem milyen jó kis stratégiát dolgoztunk ki...igen, leginkább én , büszke is vagyok magamra. mert mindig az volt, hogy egy héten ha úgy volt háromszor is elmentünk bevásárolni,mert most éppen a kenyér fogyott el, most éppen a zöldség...és el kell menni.. ha meg már ott vagy, annyi felesleges dolgot összevásárolsz hogy csak na!
most pedig, főleg mióta a diétát tartom előre összeállítom a heti menüt, következő hétre. Minden másnap főzés.
Kiírom egy listára, hogy az ételekhez majd mik kellenek, és persze összegyűjtöm mikor azok a  dolgok, amik elfogytak itthon, és be kell őket szerezni.
Így lesz egy szép listánk, amit úgy állítok össze hogy egy hétig mindenből legyen elég itthon.
Így egy héten egyszer megyünk vásárolni!
ami több szempontból is előny:
1. ebbe a melegbe nem kell fölösleges köröket futni
2. tényleges lista alapján vásárolunk, azaz nem nagyon veszünk felesleges dolgokat,mert éppen akciós.
3.így egy heti ilyen nagy bevásárlás során kevesebbet költünk, mint mikor heti 3x "csak elugrunk" egy-két dologért.
4. lista szerint a vásárlás is megvan 1 óra alatt, és nem császkálunk fel-alá hogy "mi is kell még?"

Szóval nekünk nagyon bejön ez a dolog egyenlőre :)
Holnap megyünk majd erre a vásárlásra este, szombat reggel pedig piacra, húsokért,meg friss zöldségekért.
szombaton pedig még pár baba boltba is el akarunk menni,mert végre kinéztük a kiságyat, amit meg szeretnénk venni  majd a kis Prüntyinek :)

Nos, nem írok most már mást, megyek lassan ebédelni :) Remélem hozzánk is ideér a "naaagy lehűlés" mert itt legutóbb is elmaradt ...
Legyen szép napotok!

25. hétbe léptünk!

Ma léptünk a 25. hétbe! :) Csak úgy repül az idő :)
Már tegnap akartam írni pár sort, de elég rossz kedvem volt, így nem kezdtem bele egy posztba sem, éreztem hogy majd mára talán jobb passzba leszek, és rossz kedvűen írni se volt hangulatom.
A hetem elég zsúfolt volt, hétfőn voltam a cukorterhelésen , amitől mindenki annyit óva intett.. hogy milyen rossz, és milyen kibírhatatlan meginni a cukros löttyöt. Én tettem bele egy csomó citromlevet, és talán ennek köszönhető hogy azért túlzásnak éreztem a " kibírhatatlan" jelzőt. Mint egy nagyon tömény limonádé.
Szóval iható. Én nekem később okozott gondot, mivel már akkor tizen órája nem ettem, ez pedig kicsit lesokkolta a szervezetem. de 2 órát ki kellett bírnom, sétáltunk Gáborral, hiszen ő is elkísért.
De nagyon émelyegtem, szédelegtem, és a hányinger is kerülgetett.
Mindegy, túl voltam rajta legalább, végre! Levették 9kor a vérem, és jöhettünk haza.
Keddem nyugis volt, szerdán terhesgondozóba indultam reggel. Ami a város másik végébe van, amivel villamossal jutok csak ki, viszont a villamos megálló is elég messze van, szóval oda meg helyijáratos busszal jutok ki...azaz jutnék, HA a drága sofőr nem hagyott volna ott a buszmegállóba..
Szó szerint rámnézett, de meg se állt. gondolom leszállni senki nem akart, én meg bassza meg ahol vagyok.
Csak néztem...aztán morogtam magamba, hiszen 7 ezer forinttért vettünk helyijáratos bérletet, hogy ne kelljen sokat gyalogolnom. De a következőre sokat kellett volna várni, és így elindultam gyalog a villamoshoz. Az legalább nem hagyott ott. 9kor értem oda, és már a bejelentkező ablaknál jelezte a kishölgy hogy "várakozásra készüljön fel" ... én felkészültem, mert már pórul jártam párszor így. Vittem újságot, vizet, és pogácsát is,mert hiába eszek otthon, majdnem 1 óra amíg kiérek, és ott meg még órákig üldögélek...Mikor beléptem a váróba rájöttem hogy a kishölgy nem viccelt, hiszen annyi hely se volt, hogy ülőhelyem legyen, annyira dugig volt a váró. Ami még oké, úgy ahogy belefér, hiszen majd ahogy fogynak az emberek, úgyis letudsz ülni, idővel. és én még csak 24 hétbe járok, vannak nálam sokkal nagyobb pocakú nők, nekik nagyobb szükségük lett volna az ülőhelyre, de az nagyon bosszantott hogy a sok álló pocakos kismama között vígan üldögélt a székén , lábatlógatva a nőjét elkísérő apuka. Eszébe se jutott hogy átadja a helyét valakinek.Szégyen az ilyen "férfi"
na, idővel én is leültem és egészen 11ig ott ültem.. már kiolvastam az egész újságot, azokat a cikkeket is, amik nem különösebben érdekeltek, megfelejtettem a rejtvényt, és elcsipegettem az egyik pogácsát,mert kezdett korogni a hasam. Végre behívtak, levették a Hvt-t, amiért majd jövőhéten kell mennem..vagyis az eredményért.
Aztán végre átmászhattam a másik ágyra, ahol megnézték a kicsit ultrahangon. Alig vártam már, hiszen jó pár hete nem láttam őt, és hétvégén nem voltam túl jól, több órás kocsikázás miatt, így kicsit ideges voltam. DE szerencsére minden rendben van a kis legénnyel :) Még a  mogorva doki is poénkodott mivel megint nem tudta elsőre lemérni a buksiját, annyira mocorgott, és mondta hogy "rosszalkodik a kicsike" :D
aztán mikor az arcocskáját is megnézte volna, takargatta az arcát a kezével, meg szopizta az ujját, és hogy rendesen lássa az arcát a doki, átrakta 4D-be az ultrahangot, aminek nagyon örültem, mert persze így sokkal szebben láttam a kis pofiját. Hú, utoljára 18. hétbe láttuk őt 4d-be, és ahhoz képest nagyon nagyon sokat változott! annyira kis pofás már! olyan igazi kisbaba pofija van... és nagyon Gáborra hasonlít :D kis Prücsök :) 11kor mikor végeztem indultam is haza végre.
Csütörtököm nagyon vacak volt, mivel mentem az EKG-ra, meg a belgyógyászatra ahol nem túl jó híreket kaptam a cukorterhelés ereményeimről. :( De volt is egy ilyen érzésem..:\
Magas a cukrom, így 1 hónap múlva meg kell ismételni a cukor terhelést... nagyon jó , örültem hogy elsőre kibírtam :( A doki nagyon mást nem mondott, így tiszta ideg voltam, mire hazaértem. Hívtam is a védőnőmet, aki legalább normálisan elmondott mindent, hogy most mit javasol, illetve kicsit meg is nyugtatott. Szénhidrát szegény diétát javasolt, amitől csak azért vagyok kicsit megijedve, mert mostanság írtó sok gyümölcsöt eszek, és nagyon kívánom... Azzal viszont le kell állnom. illetve a fehérkenyér, fehér lisztről, a tésztáról, a cukorról, édességről.
Na első ijedtség után délutánra már egészen jól voltam, de azért szomorkodtam elég sokat.
Este jó sok mindent vásároltunk Gáborral az Auchanba, ilyen diétás dolgokat :)
A védőnő szerint ha betartom a diétát akkor egy hónap múlva már jobb lesz a cukor eredményem. Nagyon remélem! olyan rossz volt a kedvem, pedig nyugtatott hogy ez sűrűn előfordul a kismamáknál, és hogy a baba nem károsul ilyenkor még egyáltalán. De olyan féltés volt benne, amit még sose éreztem! Csak rosszul éreztem magam, hogy előbb is vissza vehettem volna már ebből, és akkor nem történik ez.
Igaz, a terhességem elején még próbáltam ezt a teljes kiőrlésű kenyér evését, de tudom hogy talán annak a szagától hánytam legelőször, így tértünk vissza a sima fehérkenyérre. Remélem most jobban fogom bírni ezt az egészet, hiszen a hányós időszak már elmúlt.
Bár az elmúlt pár hétbe, reggelente megint hányingerem van, megint sok a gyomorsavam, de nincs kedvem azt a gusztustalan salvus vízet inni...még várok hátha jobb lesz magától.
Ma csirkemmelet sütök, párolt zöldségekkel, és barna rizzsel lesz.
ja, és 180 gramm szénhidrátot ehetek egy nap, napi 5-6-i étkezés során. Így írom hogy mikor, miből,mennyi eszek, hogy jobban ki tudjam számolni.
Hétvégén pedig halat eszünk, sok zöldséggel!
Úgy volt, anyuékhoz utazunk haza, de mivel múlthétvégén rosszul voltam hazafele, mikor tesóméktól jöttünk haza, görcsölgetett a hasam, gondolom a sok üléstől... ezért nem merek elindulni, örülök hogy nem lett semmi baj, és "csak" fájdogált a hasam..így is nagyon megijedtem, hogy valami baj lesz.
Szóval maradunk itthon, piacra megyünk,meg pihizünk. eléggé ránk fér már.
Ja, és végre megcsinálták a légkondit, már használtuk is! azért így kibírhatóbb a tetőtéri panel lakás. Bár a fürdőbe, és a konyhába attól még katasztrófa kimenni, de legalább a nappali, és a hálószoba jó hűvös.
De most hogy jött a hidegfront, nem használtuk pár napja. Eléggé fáj is a fejem már napok óta, biztosan a front miatt. Maradhatna még a hűvös pár napig, de ma már eléggé süt a nap, remélem hétvégére nem jön vissza a 40 fok..nekem nem hiányzik.

Na, megyek készítem az ebédet mert már korog a pocim :)

Legyen szép napotok!