a nagy nap!

Sziasztok!
No, eljött az idő, hogy végre "nagy vonalakba" mesélek a szülésről. Túl részletezni nem fogom, de mivel itt annyira visszaszámláltam, és sokan olvastátok ezeket a babaváró posztokat szerintem páran kíváncsiak vagytok mégis hogy zajlott a dolog.
A sztori ott kezdődik, hogy türelmetlenül várjuk, mikor történik már valami. Vártam a jósló fájásokat , de persze azt se tudtam mit is kell várni.
Így visszagondolva, tudom hogy már napok, talán 1 hete is jöttek a jósló fájások.
Szombaton és vasárnap már nagyon el voltam kenődve, hogy soha nem jön el a nagy nap, és nekem egyre jobban fáj már mindenem, A hasam megállás nélkül görcsölt, a derekam feszített, a csontjaim fájtak, a derekam majd' leszakadt... Soroljam még? minden bajom volt :D
Hétfőre voltam kiírva, hétfő reggel már úgy voltam vele, hogy most bár biztos hogy túlhordom Botit, hiszen hiába fájdogál mindenem, nem történik semmi...
Ő még mindig nagyon aktív baba volt akkor is iszonyatosan nyomta magát ki, érezni lehetett minden porcikáját, ahogy a könyökét, talpát nyomkodja...hát, nem mondom hogy nem okozott ezekkel a mozdulatokkal fájdalmat, de örültem hogy szépen mocorog, hiszen akkor tudtam hogy semmi gond nincs vele! :)
Dehát már minden nagyon nehezen ment.
Szóval mivel hétfőre , 10.26.-ra voltam kiírva, aznap kellett mennem CTG-re, és előre tudtam hogy ha nem születik meg, akkor innentől kezdve minden egyes nap mennem kell...na, mondom nagyon örülök.
11-re kellett mennem, akkorra volt időpontom, és végül úgy alakult, hogy Gábor is elkísért.
Szerencsére időbe be is hívtak. Mikor tették rá a hasamra a tappancsokat,megkérdezte a hölgy, aki egyébként írtó aranyos volt, hogy vannak-e jósló fájásaim? mondom talán vannak, de mivel első baba lesz, nem nagyon tudom, mit kell várnom...
Mondta hogy érzek olyat, mintha  a baba feszítené ki magát? nyomná a popsiját ki? mondom persze, érzek ilyet már napok óta folyamatosan.
Ezután felfeküdtem az ágyra, és fekvő helyzetbe erősebbnek éreztem ezeket a "fájásokat". Olyan 10 perc eltelte után már erősen sóhajtoznom kellett, minden ilyen fájásnál. De gondoltam, ez csak  jósló.
Megjegyezte a hölgy, hogy szép erős, 5 perces fájásaim vannak...én nem is érzem? mondom de, de nem gondoltam hogy ezek rendes fájások.
Ezután még a vérnyomásom is kicsit magas volt, kérdezte hogy izgulok? mondom nem annyira...
Na mindegy, végülis miután lekapcsolta a gépet, azt mondta, vigyem be a dokihoz, hogy nézzen rá, illetve ha régen vizsgáltak már meg, akkor mondjam a dokinak hogy nézze meg a méhszájamat, mert ezek már nagyon rendszeres fájások, ebből akármi lehet még.
Ezután elmeséltem Gábornak, aki kicsit talán megijedt, vagyis csak hirtelen jött neki az infó, mivel előtte nem emlegettem neki ezeket a jósló fájásokat, mert gondoltam, úgyse lesz belőle semmi.
miután a folyóson vártam, fél 12-kor, kijött az asszisztens, és elmondtam neki mit mondott a ctg-s nő, hogy ezek már erős fájások, és jó lenne ha rám néznének...
erre az asszisztens ennyit mondott: "hát ha lesz még a Doktornőnek ideje ebédszünet előtt..."
PFFF mondom, oké, én meg megszülök a folyóson... :D :D :D
Na, aztán a dokinő hamar be is hívott, gondoltam, látja a papírjaimon hogy sok időm már nincs...
Megvizsgált, és annyi mindent mondott, hogy a végén megkérdeztem hogy "és ez mit jelent?"
Erre nevetve azt mondta: " hát hogy ma még megszületik a baba" :D
Ugyanis a szüléshez az embernek 10 cm-re kell hogy nyitva legyen a méhszája, nálam pedig 4 cm-re már nyitva volt. Hát én meg észre se vettem :D
Szerintem ebbe segített az hogy hetek óta málnalevél teát iszogatok, ami segíti a tágulást, illetve a vajúdást.
Nos kaptam egy beutalót a szülészetre, ahol egy óra volt, míg felvették az adataimat. ők is megvizsgáltak, stb. Ez az időszak elég rossz volt, mert Gábor nem jöhetett be velem, hanem kint kellett várnia a szülészet előtt, viszont szegény nem tudta hogy csak papírokat írnak, és semmi nem történik. szóval ő egy órát kint idegeskedett, és mivel be szeretett volna jönni a szülésre, elég ideges volt, hogy lesz-e még ilyenre idő.
Nos, aztán fel kellett hoznia a szülős holmit a kocsiból, és mondták hogy öltözzünk mindketten át.
Mondhatom azt hogy idegeskedés itt se volt bennem! De talán Gábor nevébe is mondhatom ezt, inkább izgulás, és én nagyon nagyon örültem hogy VÉGRE eljött a nagy nap!
Pont erre a napra írtak ki, hát ez a Boti nagyon pontos baba :)

Nos mondhatom azt hogy a szülés 5-6 óra alatt lezajlott, ami akkor elég hosszúnak tűnt, de belegondolva, ez igencsak gyors, és könnyű szülésnek számított.
Az biztos hogy a legnagyobb segítség Gábor volt, hiszen velem volt végig, ott bizatott, és kivette a részét a dologból!
Sok minden van,amire nem is emlékszem, csak ő, de azt mondhatom hogy az első 3 órát végig poénkodtam, nevettem :D Boldog voltam nagyon!
Persze a legvégén is, de voltak olyan fájásaim, hogy csak na..dehát tudtuk hogy fájni fog, és persze hogy megérte  hiszen 2015.10.26.-án, 17óra 35 perckor megszületett a pici fiacskánk, Gutási Botond!
Mikor kibújt, nagyon zavart hogy rögtön nem adták nekem, hanem kitisztították az orrát, és torkát. Nagyon ideges volt, amiért nem hallom sírni..Gábor persze látta őt, és nyugtatott hogy ne idegeskedjek, mindjárt odaadják.
Aztán persze ez csak 1-2 percig tartott, amíg kitisztították a torkát, aztán végre hallottam az sírását és annyira boldog voltam!
Mikor rám rakták, azt hittem a mennyekben járok, egyből beleszerettem! olyan kis értelmesen nézett ránk, olyan kis okosan figyelt minket, mikor elkezdtünk hozzá beszélni, biztosan tudtam ,hogy megismeri a hangunkat, és tudja, hogy mi vagyunk a szülei.
Beleszerettünk mindketten, és el voltunk olvadva! Ezután elvitték felöltöztetni, majd visszakaptuk, és még 2-3 órát ott voltunk hármasba! Soha nem felejtem el ezt az első 2-3 órát hármasba! Csodás érzés volt végre anyává válni! Olyan jó volt, mondták hogy próbáljam meg szoptatni Botit, és annyira próbálkozott, és olyan kis ügyes volt! olyan gyönyörű baba! Ezt hajtogattuk folyamatosan..és azóta is!
Az ottani dolgozókkal teljes mértékbe megvagyunk mindketten elégedve Gáborral!
Ahhoz képest, hogy nem volt fogadott orvosom, se szülésznőm, iszonyatosan segítőkész, aranyos, megérő volt mindenki aki ott volt a szülés alatt.
mindenről tájékoztattak, ott voltak velem végig, amikor szükségem volt rájuk, rögtön ugrottak.
Az az ápolónő, aki szülés után segített nekem lefürödni, átöltözni, ő is egy csodálatos ember, hihetetlen mennyire rendes, és aranyos volt velem végig!

Ezután a 3 óra után átvittek az újszülött osztályra, és ott megkaptam a szobámat. Persze ide már Gábor nem jöhetett velem.Fáradt voltam, remegtem a kimerültségtől, és iszonyatosan éhes, hiszen reggel óta nem ettem!
de sutyiba kaptam egy kis pirítóst. Szóval tényleg aranyos volt mindenki!
Botit aznap már nem láttam, este 9kor kaptam meg a szobámat. Volt két szobatársam, akikkel aznap már nem nagyon dumáltam, csak lefeküdtem, és próbáltam felfogni a történteket, illetve a könnyeimmel küszködtem, annyira boldog voltam!
Másnap reggel mikor behozták hozzám, nagyon örültem neki! :)
Végülis minden nap egyre jobban összeismerkedtünk, egyre jobban kiismertük egymást, egyre jobban ment a szopizás is, szóval nagyon jól ment minden, de persze nagyon szerettem volna már hazajönni! azért fájdalmaim voltak, illetve még most is vannak, a gátmetszés miatt, 6-8 varratom van, szóval ülni , mozogni nem volt egyszerű főleg az első napokban, de mivel Boti ott volt már velem, így mindenért kárpótolt!
Az rossz volt, hogy Gábornak ezekután egész héten csak ablakon keresztül tudtam megmutatni a kis manócskánkat, mert nem jöhetett be.
(meg persze más se) , így én is csak 10 percig voltam minden nap kint nála. Nem is bírtam volna többet kint lenni. a hét második felébe már nagyon hiányzott, és nagyon jöttünk volna haza hozzá! úgy is volt, hogy pénteken jöhetünk, de sajnos Boti besárgult, így plusz rá kellett húznunk egy napot, ami nagyon nehéz volt,mert bíztam abba hogy pénteken már jöhetünk haza.
És akkor betették egy ilyen inkubátor félébe, amibe kék fénnyel világították, és csak szoptatásra lehetett velem, ami nagyon kevés volt, és nagyon hiányzott egész nap! azt hittem soha nem telik le az az egy nap!
Szerencsére szombat reggel megkaptam a jóhírt, hogy jöhetünk haza, és nagyon boldog voltam! :)
Gábor pedig nagyon izgult, nagyon készült, főzött, takarított, és mikor megláttam hogy mennyire szépen kidíszítette az egész lakást, hát rögtön sírva fakadtam!

Ezután hétfőn meglátogatott a védőnő, és megnézte a kis manónkat. Megdícsérte hogy milyen ügyesen szopizik. És kedden kint volt a gyerekorvos is, megvizsgálta, és ő is mindent rendben talált vele!
Szóval nagy a boldogság! Azt nem mondom, hogy kipihentek vagyunk, de az biztos hogy soha nem voltunk még ilyen boldogok!
Azt kívánom, minden lány/nő élje meg ezt az élményt! :)

kicsit zagyva lett ez a bejegyzés, sajnálom, most ennyire tellett, így is alig volt időm írni.
Boti most kel, úgyhogy el is köszönök ,mert éhes! :)
Azért nem ígértem hogy sűrűn fogok ezekután jelentkezni, de azért néha néha biztosan írok, ha lesz időm!
Botiról egyenlőre nem szeretnénk a kipakolni egy rakás képet facebookra, szerintem egyenlőre erre nincs szükség, ő még nem oda való!
Majd maximum pár hét elteltével, de még ráérünk ezzel!
Akiket érdekel privátba küldünk szívesen képet, több embernek is küldtünk, hiszen nem titok hogy lett egy édes kisfiúnk :)

Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra! :)