csak eszembe kell hogy jusson, és abban a pillanatban felég körülöttem minden, ami szép.
Csak hagynom kell., hogy ő legyen az erősebb, és a mérvadó. És mindent tökre tesz.
Tudom hogy nem hagyhatom, és erősnek kell lennem, de sokszor nagyon vergődök magam ellen, és nem bírom az erőlködést, és úgy érzem, nem bírok tovább erős lenni. Pedig nem nagy dolog, csak át kell esni a ló túlsó oldalára... igen, pont ez a szép, jó megfogalmazás, hogy ess át a másik oldalra. és akkor már nem lesz semmi, amivel vissza tudsz jönni erre.
és még hogy nem vagyok bonyolult? na ne. általában én se fogom fel a saját gondolataimat, és nagyon sokszor nem is bírom meg magyarázni , mi miért váltja ezt ki belőlem. Csak jön, ki váltja, és nagyon nehezen tudok tenni akármit is ellene. Ez az egész harc bennem zajlik, magammal vívom,és nem bírok mit tenni, csak harcolni, amíg a másik oldal fel nem adja a hülye rögeszmés erőlködését.
mert ez nem igazságos. és egyébként is... nem olyan könnyű ez se, mint semmi, amit az ember olyan nagyon könnyűnek gondol. 
Persze annyiszor csak nevetnék az egészen, és annyira röhejes, hogy meg se tudom magyarázni, nem hogy másnak, de magamnak se, hogy mi ez.
de egyébként büszke is vagyok magamra, mert egyre jobban bírom, és egyre erősebb vagyok ellene. egyszerűen mire ő nyerne, megfordítom az állást, és mégis én nyerek. és akkor nyugi van. és csak mosolygok magamon,és örülök hogy sikerült. hogy ez is meg van. És hogy most majd egy darabig biztosan nem tér vissza újra.
Nem tudom megmagyarázni, de itt van, előjön, támadni próbál, és nagyon nehéz minden ütést kivédeni De tudom hogy ki kell. EZÉRT akármi ellen tűzbe raknám a kezem, és védeném, hiszen az Enyém... a Miénk. és megéri! Megéri a harcot. nem magamat védem már... ő akar csak engem védeni. de miért? hiszen most már nem kell. feleslegesen vagy köztünk.
Tudom hogy egyre gyengébb és úgy érzem egyre erősebb vagyok, egyre könnyebben tudok ellene tenni, és tudom azt hogy ha egyszer végleg a földbe tiprom, sose jön már elő többet, Nem keseríti meg egyetlen percemet se, és akkor nagyon nagyon öröm lesz majd bennem. Néha már tényleg úgy érzem, hoyg ez volt az utolsó küzdelem, és kinyírtam, sikerült... De néha , most már nagyon ritkán, és gyengén, mégis elő tőr, és próbál magával rántani, hogy én tegyek tönkre mindent ... a mindenemet.