Tudom hogy megint régen nem írtam már ( ez nem helyes így, mármint nyelvtanilag ) meg lenne is mit mesélnem, főleg a hétvégéről, ami nagyon nagyon jó volt, de inkább feltöltök majd pár képet, úgy egyszerűbb. a lényeg hogy totál jó hétvége volt, igaz nem pihentem sokat, de nem baj... :) 
voltunk vadasparkba,meg minden :)

de majd még teszek fel idővel képeket, csak szanálni akarok,mert már nagyon sok szar van a gépemen, és idegesít. szóval lesz még kép, meg élménybeszámoló, de itt ülnék most 3 órán át, annyi minden történt, és nem akarok itt ragadni, mert még van dolgom...

meg egyébként is kimondottan kidühöngeni jöttem most fel, igaz nem nagy dühöngés lesz, csak egyszerűen ki kell adnom magamból azt a nagy csalódottság, és igazából tényleg nem azért írom le, hogy bárki is elolvassa, mert nem is érdekel ha már senki nem nézi mit írok, csak ki kell adnom magamból ezt a szart, amit most érzek. 

egyszerűen sose voltam egy cukcsimukcsi barátnős egyén, mert egyszerűen nem bíztam meg a lányokban,mert nincs olyan dolog, amit nem hátsó szándék nélkül csinálna, reagálna, esetleg ne féltékenységből mondana valamit. na meg melyik az a barátnő aki azt mondaná hogy " ez a nadrág nem áll jól neked. " inkább jajgat hogy de jó, aztán meg jót nevet, hogy hülyén nézel ki. szóval nem is akartam sose barátnőt, aztán mégis lett egy, akiben tényleg megbíztam, persze feleslegesen,mert miután nem beszéltünk már pár hete, ráírtam, és közölte hogy mit írkálok már, ő már nem tart barátnőnek... kicsit leszakadt a kis állam, és ekkor megfogadtam hogy igazam volt, nekem nem kell barátnő,mert nem lehet bennük megbízni egyszerűen. de mindig jóba voltam lányokkal, de nem mondanám őket barátnőnek, inkább csak haverok, persze ez is nagy dolog ! :) 
mégis megint jobba lettem valakivel, aki lány, és már kezdtem tökre beleélni magam az egészbe, mármint hogy mégha el is költöztem, és nem is találkoztunk hónapok óta, attól még erősebb ez a barátság köztünk, és jóba maradunk. pár hete nem beszéltünk, én elkezdtem melózni, időm nem volt, meg őszintén azt vártam, magától eszébe jutok-e. persze nem. egyszer hajnalba keresett telefonon, de aludtam, így nem beszéltünk, azt hittem legalább másnap kapok egy üzenetet, hogy miért keresett, persze nem... józanon biztos már szégyen keresni a társaságomat ... vagy nem tudom. aztán éppen tegnap jutott eszembe, hoyg írok már neki pár sort, mégis mi van vele... és nem találtam sehol... se az ismerőseim között, se facebookon.. aztán végülis kiderült hoyg letiltott. írtam neki azért egy smst, hogy ez milyen szép dolog már... persze az már nagy dolog lett volna, ha képes rá válaszolni, de már nem is érdekel. egy közös haverunk rákérdezett a dologra, mire azt  válaszolta, hogy egyik nap " be volt baszva" és törölgetett pár embert, akikkel nem beszél már. ( mondjuk engem tiltott is, de mindegy ) mert hogy azt hitte van valami bajom, haragszok rá, azért nem írtam. 
de könyörgöm, miért nem ír akkor egy üzenetet hogy mi bajom? vagy miért nem jelentkezek...? ennyit jelent neki az egész barátságunk, hogy ha pár hétig nem jelentkezek ( úgy hogy egyébként ő se ír rám,... ) akkor hát már nem is vagyunk olyan jóba, inkább letilt. nem is értem. 
mindegy nem akarom ezen rágni magam, de hogy még egy csajban nem bízok meg, az biztos. Maradok a fiú barátoknál, igaz abból is max 2-3 van, és igazából csak egyel tartom a kapcsolatot, de érdekes ő nem tilt le, ha 2 hétig nem dumálunk, sőt van csomószor, hogy ő ír rám, elolvasom, de fáradt vagyok visszaírni, és mégse pattog. 


ma 12 óráztam, és ilyen durva lesz ez a hét, és hosszú, meg meleg van, én meg nem igazán bírom , nyűgös vagyok, még szoknom kell főleg ezt a meleget, meg azt hogy ma még a szúnyogok is összecsípkedtek. ahogy Szívem mondaná: Csipkodnak.. :D

már 4 hónapja Boldogok vagyunk együtt.. :)