Én is észreveszem persze ezt, és tényleg nagy változásokat vett az életem, persze ezt nem panaszkodásból mondom, hiszen nagyon jó nekem így. Ami egyedül rossz, hogy a családom nagyon messze van, sőt jelen pillanatba minden tagja máshol, egymástól elég távol... :( Néha, rám tör ezért egyfajta szomorúság , de gondolom ez normális.Majdcsak megszokom, vagy nem tudom. Csak azért már régen találkoztunk. Anyuék, majd 26.-án jönnek le hozzánk, nagyon várom már, végre kicsit belenéznek az otthonunkba,meg hogy mégis milyen itt .:) Dehát ez se mostanában lesz még sajnos, itt van 1-2 hét addig még.
Szóval visszatérve, gondolom ezt is megszokja az ember, hiszen először az is milyen nagyon furcsa volt,hogy városba élek, aztán kellett egy kis idő, amíg megszoktam hogy végre van melóm... szóval... csak gondolom ehhez több idő szükséges, majd kiderül. Viszont az a hétvégét nagyon várom már most. :)
Viszont hogy nővéremet mikor látom már, azt nem tudom... :\
Az életem 3 hónap alatt teljesen megváltozott, Jó irányba persze, hiszen most már mondhatom azt, hogy kezdek felnőni, sőt néha már én is észreveszem magamon hogy milyen komolyan gondolkozom, és persze jobban odafigyelek a dolgokra, pl a rendre,meg ilyesmi, hiszen most nincs itt Anya,vagy tesóm, hogy jön, és összetakarít utánam. :) De asszem önállósodtam már ennyit. :) no mindegy, egyébként se tudom mit akarok írni,meg mit akarok ezzel a sok mindennel kifejezni, csak írkálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése