A reggelem szokásosan indult, Szivem elment dolgozni, de a hosszas búcsúzkodásból  és a puszikból sok nem maradt meg, mert én szinte még magamnál se voltam.Valamiért nagyon nyúzott voltam,szóval szerintem még le se ért a lépcsőházba, vagy ami még jobb, szerintem még ki se ment az ajtón, én már vissza is szenderültem. 9- fél 10 körül aztán kinyílt a kis szemem, és úgy döntöttem akkor már ki is mászok az ágyból. Jó volt ez a plusz egy óra alvás, teljesen elment a nyűgösségem, és nem is éreztem fáradtnak, vagy álmosnak magam. Reggel közbe sorozatokat néztem, és aztán elterveztem, hogy mától, tényleg sokat fogok inni, így behoztam egy 2 literes mentes vizet, hogy legyen mihez viszonyítanom, és elhatároztam, hogy ha bele is szakadok , akkor is meg fogom inni ezt mint ma. Aztán annyira szép idő volt, hogy kitártam az ablakokat, és valami alkotási vágyat éreztem, és mivel ez most másban nem tudott megnyilvánulni, elkezdtem lemosni az ablakokat, függönyt, és ágyneműhuzatot, mostam, cseréltem, aztán szépen rendet raktam, és ezt mint lerendeztem olyan 11-re. Szóval totál meg voltam magammal elégedve. De tényleg annyira sütött be a nap, hogy teljesen felvidultam, feltöltődtem, és olyan jó volt nézni, hogy végre újra minden szín kap. Élénk zöld a fű, szép kék az ég, és annyira jó meleg volt, hogy úgy éreztem mennem kell valamerre. Gábor tanácsolta, hogy menjek el a tóhoz, ahol akkor jártunk,mikor először itt voltam, de mivel fogalmam sem volt merre induljak, nagyon kedvesen elmagyarázta. Pár órát még tettem-vettem, ittam mint aki a sivatagból jött haza , ez persze látványos gyakori wc-re járást hozott maga után, és már annyira mentem pisilni, hogy ahogy Gábornak is mondtam, ha fizetnének érte, se bírnék sűrűbben menni. De mikor már az a 2 literes üveg félig volt csak, az tök nagy erőt adott, és már rájöttem arra is egyik nap, hogy sokkal többet iszok, ha nem csak üvegből iszok, hanem kiöntöm pohárba, mert ha már teleöntöm a poharat, akkor nem igazán teszem le úgy, hogy marad benne víz, szóval megtaláltam azt a kis trükköt, amivel becsaptam magamat, is de be  jött,mert látványosan fogyott a víz, és nagyon örültem magamnak. :) 

Szóval pár óra után végre rábeszéltem magam, hogy tényleg jó ötlet ez a tavazás...összeszedtem pár cuccomat, betettem azt a könyvet, amit most olvasgatok, és persze vizet... ( !!! ) és már indultam is. Ahogy becsuktam az ajtót magam mögött, és kiléptem a lépcsőházból, valami akaratlan, sunyi vigyorgás jelent meg az arcomon, és annyira örültem ennek a jó időnek, hogy le se tagadhattam volna. 

Átverekedtem magam a város zajos részén, átfutottam pár kocsi előtt, és végre beértem abba a kis "utcába" ami a tóhoz vezet... :) Olyan szép volt minden, és nyugodt. Kihúztam a fülemből a fülhallgatót, és csak vigyorogtam a kacsák, és a madarak hangján. Éreztem hogy a hátamat mennyire nyomja a nap, és már teljesen átmelegítette minden porcikámat. Olyan érdekes érzés volt sárba lépni, és kellemesen fújta a leveleket a szél. Az az oldalon, ahol akkor álltam, árnyékos oldal volt, így körülnéztem, és láttam, hogy a másik oldalon van egy pad, amire totál süt a nap, és csak arra vár, hogy letegyem oda a seggecskémet. Így hatalmas erővel iramodtam meg, és reménykedtem, hogy senki nem találja meg azt a kis padot, amíg oda nem érek. Szerencsére a pad még üres volt.Mivel elhatároztam hogy olvasni megyek oda ki, kicsit a nyugiba, lepattantam a padra, de mielőtt benyúltam volna a táskámba a könyvemért, észrevettem magamon, hogy úgy vigyorgok,mint egy kisgyerek, aki kap egy csokit. Annyira jó volt a kedvem, vidám voltam, ez a tavaszi idő, és hogy ilyen jó erősen sütött a nap, totál feltöltött, és annyira nagyon szép volt az a tó, és ahogy a kiskacsák is úszkáltak ... :)

Végülis 10 perc ámulás után rávettem magamat, az olvasásra, és a 3.oldal után, már azt hittem hogy sikerül teljesen belemerülnöm a könyvbe, de végülis már annyira nyugi volt ott, hogy azért nem bírtam koncentrálni a történetre. Mindig felnéztem valami zajra, és mivel ott sok kutyát sétáltató egyén volt, sőt még ennél több babakocsit tologató anyuka, sokkal jobb volt ezeket nézegetni,mint hogy bújjam azt a könyvet. Kicsit még olvastam, de aztán úgy döntöttem, ez a mindenség sokkal jobban leköti a figyelmem, mint bármiféle könyv, így a táskámba maradt most már a helye. Jól körbejártam a tavat, és mivel tényleg annyira szép volt  csináltam képeket. is. Elég sok lett, szóval mindet tuti nem teszem fel, csak amik tényleg tetszenek :)

Csak ott ültem, és nézelődtem, és annyira boldog voltam, Egy dolog hiányzott, a társaság. Nem az hogy uncsi volt egyedül,mert el voltam, csak ez, amit most itt leáradozok nektek, olyan jó lett volna ott gyorsan elmondani valakinek...Úgy hiányzott Gábor..Remélem majd valamikor,mikor ilyen jó meleg lesz, vele is kisétálunk oda :)

Aztán már készülődtem haza,mert megéheztem, és a szél már csak hátulról fújt, és ilyen furán, kellemetlenül nyomta a fejemet, és kb lefagyott a tarkóm, úgy gondoltam, lassan elindulok tényleg haza,de mikor éreztem hogy megint megjön az " igyunk sokat" projekt hatása, biztos voltam benne, hogy ha most nem indulok el, összepisilem hazafele magam.
Szóval szedtem a lábaimat, még tényleg az a jó,hogy nem lakunk messze. Aztán, elmentem fürdeni,és akkor írt pont Gábor, hogy nem jön haza, csak este. Mert valami előadásra ( ezt mondjuk lehet nem így kéne megfogalmazni,mert erre lehet van valami konkrét kifejezés, de mindegy ) ment meló után, és azt beszéltük napközbe, hogy kb 10 percet lehetne itthon, szóval úgy gondoltuk, annyira meg felesleges hazajönni, de nem mondta biztosra, szóval mikor épp fürödtem, akkor írta, hogy nem jön már haza. Szóval ma még csak reggel találkoztunk, és most már nagyon hiányzik, nagyon megszoktam, hogy maximum 5 órakor már vele szoktam lenni,most meg ez a bigyó 8ig tart, szóval még mire hazaér stb...fura na. 

eddig elvagyok,most éppen kaját csinálok :) 

De azért várom már hogy hazaérjen, és megszeretgessem :)

na puszi