Sziasztok! Beléptünk az utolsó 4 hétbe!
Most már tényleg csak pár hét és megszületik a mi kicsi fiúnk, Botond :)
Eszméletlen nagy várakozással, és izgalommal jár ez az utolsó időszak. Mindent,amit eddig halogattunk itt az idő megcsinálni, hogy mire ő megérkezik minden a helyén legyen! :)
Nagyon várjuk már hogy megismerjük Őt! :)
Igazából sokszor még mindig nem érzem magam terhesnek..mármint a szó szoros értelmébe.
 Nekem nem nyűg ez az egész. Nem esik nehezemre még most se fellépcsőzni a 4.emeletre. Nem nehéz felvenni a cipőt..nem fáj különösebben semmim.Nem azt mondom hogy minden ugyanolyan mint előtte, de nem olyan borzalmas, mint ahogy az utolsó trimeszterre felkészített mindenki.
Nem tudok már olyan jót aludni, ezért sokkal fáradékonyabb vagyok!
az is igaz, hogy a hangulatingadozások kikészítenek. Igenis van hogy nehezebben mozgok, és kicsit kínlódok...de ez mind szép és jó hiszen így kell lennie! :) Azt merem mondani, az életem legszebb 8 hónapja ez eddig, és kicsit tényleg egyre nehezebb, és Boti is sűrűn helyezkedik úgy, és rúg úgy meg, hogy fájdalmat okoz, de ez azt bizonyítja hogy jó erős kisbaba, és minden rendben van vele! És ez a legfontosabb számunkra!
Szóval nekem kellemes nagyrészt ez az időszak, és mintha csak most lettem volna állapotos, erre már mindjárt vége :D Hiányozni fog az biztos, de egy egész új életbe csöppenünk majd bele Botival  :)
Hogy félek-e a szüléstől?! Hullámokba tör rám ezzel kapcsolatban mindenféle érzés.
Félni különösebben nem félek, úgy érzem, ha félek, akkor se lesz könnyebb vagy jobb.
Nem élem bele magam semmibe, hiszen biztosan nehéz dolog, és nagyon fájdalmas lesz, de a végén egy életre szóló ajándékot kapok a kezembe, amire most már örökké büszke leszek, és óvni, vigyázni fogok rá!
Nekem az a legfontosabb hogy Ő épségben megszülessen, és ezt próbálom észben tartani, illetve hogy ez nem az "Én szülésem" hanem az "Ő születése" .
Szerintem a két kifejezés között sok különbség van.
Azért van bennem félelem is , persze... de inkább azért,mert nem tudom még elképzelni se,mi vár rám..milyen lesz... és erről az ember hiába olvas, két ugyanolyan szülés úgysincs.
Amit biztosan nagyon szeretnék, az a harmónikus, nyugodt hangulat szülés után, mikor hazatérünk a kórházból! Nagyon szeretném ha mindenki lenne annyi türelemmel, hogy nem rohannak le minket, hanem hagynak egy kis pihenőt nekünk!
Szeretném azt,ha mindenki figyelembe venné azt, hogy akkor alakulunk egy kis családdá, és szeretnénk hármasba is eltölteni pár napot.
Senkit nem fogok elküldeni, ha eljönnek szó nélkül de jobban esne, ha mindenki megkérdezné látogatás előtt hogy vagyok-e olyan állapotban hogy vendégeket fogadjak?!
A védőnő szerint is fontos hogy pár napig, akár 1-2 hétig csak hármasba legyünk itthon a Picivel.
Hiszen azon a nagy napon nem csak egy kisbaba születik. Én anya leszek, Gábor apuka, és létrejön a családunk!
Kelleni fog egy kis idő biztosan amíg összeszokunk, és megszokjuk ezt az új helyzetet! És szeretnénk ennek minden pillanatát teljes mértékben kiélvezni, és szeretném ha Gábor is megtanulhatna mindent Botival kapcsolatban, mármint amiket én a kórházba a bent töltött napok alatt megtanulgatok, és nem az lenne, hogy Gábor nyugodtan 2 percet sem tölthet a kisfiával, mert a rokonok sorra kapják ki a kezéből.
A védőnő azt tanácsolta, amíg lehet, legyünk hármasba, úgyis Gábor tud nekem a legtöbbet segíteni!
Előre persze fel vagyok készülve a sértődéseken, és a duzzogásokon, de nyilván nem más véleménye lesz akkor már a legfontosabb hanem azt fogom nézni, hogy nekünk mi a jó, és a babának.Hiszen neki se jó, ha sok idegen ember veszi körül . Igen, az egész család számára még idegen lesz olyankor, mégha furcsán is hangzik ez a mondat, akkor is!
Nem azt mondom, hogy nem fogok semmiféle segítséget elfogadni, és elküldöm a látogatókat a francba.
Nemtudom szülés után milyen lesz, hogy leszek, de ami biztos hogy igenis szeretnénk pár napot hármasba lenni, hiszen 9 hónapon keresztül erre az élményre készülünk, és szeretnénk mindent kiélvezni :)

Túl vagyok egy húgyúti fertőzésen ( először felfázásra gondoltam, ám az orvos közölte hogy nem csak ennyiről van szó)
Jó két héten át betegeskedtem, most már jól vagyok! Ez elég nehéz időszak volt most!
Így az utolsó hetekbe nagyon sűrűn kell orvoshoz is menni, ami durva, mert az ember épp hogy azt hinné, hogy nyugiba lehet kicsit.
Hétvégén berendeztük a babasarkot, amibe Anyósom és Apósom volt segítségünkre, és nagyon szép lett a lakás! Most már össze van szerelve a kiságy, minden össze van készítve, már csak őt várjuk! :)
Még pár hét, és végre becsöppen az életünkbe ez a kis Csodagyerek! :) Már most nagyon boldog vagyok, ha rá gondolok, és biztosan én leszek a legboldogabb ember, ha végre életet adhatok neki! Nagyon várom már :)
itt az ősz, és most mindenkinek ez a baja, pedig tudtuk hogy ez lesz!
Nekem sokkal jobban bejön mint a nyár :) Maradjon is ilyen az idő, én mindig is szerettem ezt az évszakot! :)

hideg van, és eső, de fel kell öltözni rétegesen, ennyi az egész!
Na abbahagyom az írást, és megpróbálok a következő napokban/hetekben sűrűbben jelentkezni, hiszen kitudja szülés után lesz-e időm ilyesmire.
Majd teszek fel képet a pocakomról is, mert már szép nagy! :)

Legyen szép napotok! :)

Boti állandóan csuklik! :D Most is...de naponta legalább 3x.
na nem vagyok megijedve, tudom hogy ez normális, de azért vicces érzés.
Szerencsére ez a hét már kicsit jobb volt mint a múlthét, bár most is sok dolgom volt, és rohangáltam egyik helyről a másikra.
Szóval ez se volt valami könnyű hét, de azért még bírható, bár az is lehet hogy azért érzem így,mert végre hozzánk is elérkezett a jól beígért őszi lehűlés! Imádom minden percét!

Végre a fogamat is megcsinálták! 1 órán át ültem a fogorvosi székbe, hát eléggé kínlódtam már, több dolog miatt is, de főleg azért volt rossz,mert nem hatott rendesen most az érzéstelenítő, így néha éreztem ezt -azt. A Dr.nő nagyon kedves volt, és végig beszélt hozzám, illetve elmondta hogy más esetbe szó nélkül húzná ki ezt a fogamat, de mivel nincs sok vissza a szülésig, ennek most nem akar nekiállni... Hanem szétfúrta, és felépítette az egészet újra. De mondta hogy semmi garancia nincs rá, hogy nem törik megint szét. akkor persze egyből kihúzza, illetve ha elkezd fájni, ami szerencsére eddig nem következett be. Azt mondta reménykedjünk benne hogy ha vigyázok rá, akkor  talán a szülésig kibírja...
eddig bírja! ( de lekopogom.)

Voltam újra a belgyógyászaton, és dietetikusnál, a cukrom miatt, illetve a múltheti labor eredményeimért, amik mostanra lettek meg.
Újra cukormérés volt, és VÉGRE jobb lett az eredményem mint eddig! Nagyon boldog voltam!
A dokinő mondta hogy most már nem szükséges 5 naponta mérésre járni, hacsak nem szeretnék én menni...mondtam hogy nem,köszönöm :D
És hogy szülés után 6-8 héten menjek el cukorterhelésre, hogy kiderüljön megmaradt-e a cukorbetegség, vagy nem! :) Addig mi már nem találkozunk, így minden jót , és sok egészséget, és erőt kívánt a szüléshez és a babához:)
Nagyon örültem neki hogy ez miatt nem kell idegeskednem! persze a diéta ugyanígy marad végig!

aztán mi is volt még? ja, voltam CTG-n, amin Boti először nagyon kis izgága volt, aztán bedacolta magát, és eszébe se jutott megmozdulni :D
De szerencsére az a pár rúgás az elején elegendő volt, szóval ebből nem volt gond, az az eredmény is tökéletes lett!
Ezután a szokásos ultrahang, amin megint megnézték volna a kis pofiját 4D-n , de Boti befordult teljesen a méhlepénybe így semmi az égvilágon nem látszódott belőle! :D Nem hiába mondom én hogy milyen makacs kis fickó lesz belőle! akkor mutogatja magát, ha akarja...
Biztos elege volt már hogy 2 órája csak ülünk, és várunk a váróba hogy valaki behívjon...és elment duzzogni :D
De ezenkívül minden rendben volt! A köldökzsinórt mindig úgy megdicsérik,  hogy jó erős, és tökéletes az áramlása :)

szóval kicsit pozitívabb vagyok, mint múlthéten, igaz azért elég nagy a nyomás rajtam, érzem!
Ma a védőnővel találkoztam, akivel átrágtuk a szüléssel kapcsolatos dolgokat, illetve hogy miket kell még addig beszerezni. Megkérdeztem hogy mikor álljak neki átmosni,vasalni a kicsi ruháit, és mondta hogy nyugodtan álljak csak neki, a 35.-36.-héttől akármikor beindulhat a szülés.
Ezekután találkoztam a gyerekorvosunkkal. aki megadta a telefonszámát, és mondta hogy szülés után hívjam fel,vagyis ha hazaértünk a kórházból.
Mondta hogy "azaz 3-4 hét múlva"
Mondom neki, hogy akkor még csak 38. hetes leszek, és hogy október 26.-ra vagyok kiírva.
Legyintett egyet a nénike, és ennyit mondott: " 37.-38. héttel számoljunk inkább!"
Szóval nagyon elkönyvelte hogy 3-4 hét és megszülök! hűűű. Na majd kiderül, persze nem ezen fog múlni, de tegnap egy csaj is azt hitte a boltba hogy 2 heten van vissza, mikor mondtam hogy 7 :D

Hihetetlen hogy nemsokára vége ennek a csodálatos állapotnak! De azt is tudom hogy sokkal nagyobb élményt, ajándékot fogunk kapni,és nagyon várjuk már! :)

Legyen szép napotok, és szép hétvégétek! én megyek rendet rakok, mert anyuék itt lesznek nálunk a hétvégén! :) meg lassan ebédidő :)
Puszi

Sziasztok! Igazán régen írtam már, és talán most se lesz belőle semmi..még nem tudom. egyenlőre úgy érzem, néha levegőt venni sincs időm!
Kicsit most úgy összegyűlt minden, és úgy érzem néha, hogy kicsúsznak kezeink közül a dolgok! Szerencsére ezt csak 1-2 pillanatig érzem így, hiszen itt van nekem Gábor, aki biztat, és mindig ad egy kis kitartást nekem, és akkor megint "életre kelek". De néha már nagyon elegem van mindenből.
Csak néha kicsit SOK! úgy minden!
SOK az hogy orvostól-orvosig jársz, a hét minden napján
SOK ez a meleg, ami még mindig kitart!
SOK hogy semmire nincs időnk..
SOK hogy kapkodva fekszünk le aludni, és kapkodva kelünk fel, és csak így elrohannak a napjaink
SOK az,mikor az emberek nem képesek azzal is törődni hogy mi mikor, mire érünk rá, vagy esetleg hogy van-e kedvünk is a dolgokhoz, vagy csak illemből csináljuk meg.
SOK hogy este kapkodva fürdesz le, hogy legyen még 10 perced a férjeddel beszélgetni, mielőtt bealszol.
SOK néha már a várakozás! Bár, a felsorolt "panaszok" közül ez a legkellemesebb!

Már csak 7 hetünk van vissza! El sem hiszem! Iszonyatosan készünk, és iszonyatosan várjuk azt a pillanatot, mikor először meglátjuk a kisfiúnkat!
Biztos vagyok benne hogy életem legszebb, és legboldogabb perce lesz, és abban is biztos vagyok hogy Gábornak is!
Abban a pillanatban nem csak egy baba születik meg! Megszületik a MI családunk! Megszületek én, mint Anya, és Gábor mint Apa!

Talán én vagyok csak túl türelmetlen már, vagy talán csak fáradt, ingerült, nyűgös...minden nap.
És azért idegesít néha egy két dolog ( azaz egy két ember, és a viselkedésük)
De az vigasztal, hogy nemsokára tényleg megszületik a kis csemeténk, és onnantól kezdve, mintha elvágták volt... SEMMI de semmi nem lesz nála fontosabb!
Biztosan érzem hogy onnantól csak az az egy dolog fog számítani hogy ő jól érezze magát, és boldoggá tegyük, és mindene meglegyen!
Onnantól nem érdekel a gyerekes duzzogás, a hülye emberek, a hülye viselkedésükkel együtt.

Mert senki nem nézi ám azt hogy te fáradt vagy, vagy éhes, vagy fáj mindened. Mindenkinek megvannak az elvárásai, és annak úgy KELL lennie! De miért? miért nem nézi senki azt hogy "te akarod ezt?, neked van kedved ehhez?"
Senki nem kérdez ilyet :)
De biztosan tényleg csak én vagyok túl érzékeny, és túl hisztis.
de unom hogy nekünk is van véleményünk, mégse érdekel az senkit! ( Tisztelet a kivételnek! )
Hogy mi is néha mondanánk ennyit hogy : " NEM! NINCS! NEM AKAROM"
Unom hogy azoknak az embereknek kell szivességet tenni akik hónapok óta annyit nem kérdezett tőlünk hogy " hello, éltek még?" Hogy sok ember csak akkor talál meg minket, ha kell neki valami.
De ha mi kérünk szivességet, akkor mindenki annyira ráér.. csak legyint hogy "maaajd."
Rengeteget dolgozunk mindketten, mégis mindenki azt hiszi hogy mi egész nap ráérünk, hiszen sose csinálunk semmit, mindenre van egy rakás időnk! Ja, csak arra nincs hogy leüljünk és közösen megvacsorázzunk napvégén, normálisan.
Szóval ez a hétvége internet nélküli lesz! se wifi nem lesz bekapcsolva még a telómon se, a géphez meg addig ülök, amíg elindítok egy filmet maximum.
Ha valakinek valami iszonyat sürgős mondanivalója lenne, telefonon még mindig fel lehet hívni az embert...

Azt hiszem ahogy közeledik az idő, és egyre jobban érzem ezt a dolgot hogy nemsokára itt lesz köztünk egy kis lurkó, megváltozik az egész életről a véleményem!

De ezenkívül egyébként minden okés, csak ez tényleg egy húzós időszak. Ez az egész hét nagyon kemény volt, és valószínű a jövőhetünk se lesz sokkal jobb.
Azt is bevallom hogy igaza van annak, aki azt mondja hogy az utolsó trimeszter a legnehezebb! valóban így van, én is így érzem.Kicsit már nehéz minden, kicsit már kinlódás minden mozdulat!
És ebben az időszakba kell a legtöbbet orvoshoz járni. Nem egyszerű!
A cukrom még mindig vacakol, hiába tartom lassan 10 hete a szigorú diétát, amiből már néha nagyon elegem van, hiszen úgy érzem, semmit nem ehetek, és azt is tudom hogy ha csak rólam lenne szó, nem is figyelnék erre az egész étkezésre ennyire! Mivel Botiról van szó leginkább, ezért tartom a diétát, hiszen az én felelősségem az ő egészsége!
Szerencsére vele minden a legnagyobb rendben van! :) Életerős, izgága kis Manócska!
Még így, hogy a pocakba van, így is kezdjük már kiismerni :) olyan hihetetlen!
Már 40 cm nagy, és majdnem 2 kg :)
Szóval már nehézkesen fér el bennem, szűk már neki a hely, dehát még bírjuk egy kicsit, még erősödjön, növögessen csak :)
Boldog vagyok nagyon! Azt hiszem számomra ez életem egyik legcsodásabb időszaka, hogy kismama vagyok! Ezt az érzést, ezt az élményt soha, senki nem veheti el az embertől!

Az pedig hogy életem Párja is átéli minden nap ezt a nagy boldogságot velem együtt, még nagyobb öröm számomra, hiszen nagyon jó látni, hogy ő is boldog, és alig várja már hogy a karjaiba tartsa a kisfiát! :)