12 hét és környéke.

Sziasztok! folytatom akkor az élménybeszámolót a várandósággal kapcsolatban.
a 6. heti ultrahangtól az idő nagyon lassan ment el a 12. hétig. Nagyon hosszú az a 6 hét! Akkor még semmit nem tudtam a kis prütyökről, épp hogy egyszer láttam egy kicsit. Ja, sztk-n nem szokás képet se adni, se semmi :(
Azt tudni kell hogy a 12 heti ultrahangig kb az orvosok is azt mondják hogy "akármi megtörténhet" szóval próbáltam nagyon vigyázni magunkra, és nagyon vártam hogy elteljen ez a pár hét, hogy végre újra láthassam a kis manónkat, és ez a genetikai ultrahangon nagyon sok mindent vizsgálnak, sok betegséget megpróbálnak kiszűrni.
Az időpont előtti napon,mondanom sem kell, mennyire nagyon ideges, és feszült voltam! :(
Rettegtem attól, hogy holnap majd valami rossz hírt kapok, esetleg valami rossz dolog derül ki.
Reggel sík idegesen mentünk el az ultrahangra, ahova Gábor is elkísért, de nem jött be. (nem is jöhet nagyon sztk-ban)
szóval nagyon ideges voltam! 8-ra kellett ott lennem, én már 7:40-re ott voltam, a kartonozóba bejelentkezve ültem a folyóson tök egyedül, és néztem ahogy a nővérkék munka előtt kávéznak.
8:01-kor már hívtak is be!
Mikor először láttam a monitort, egy gömb alakú valamit láttam..Egyből az jutott eszembe hogy a 6. héten talált ciszta az...És hol a baba?és hogy lett ekkora a ciszta? és miért nem szívódott fel ? Ezek jártak a fejembe...
Egyszer csak a "gömb" megmozdult, mikor a doki mondta hogy ez a baba koponyája felül nézetből.
Hűű, de megnyugodtam.
Mondtam neki, hogy szeretném a kombinált tesztet is megcsináltatni, ami fizetős, de nagyon jól kiszűri a lehetséges rendellenességeket, és betegségeket.
Az annyiból áll  hogy hosszasabban vizsgálják a babát ultrahangon, és tőlem később vért vesznek.
ultrahang közben a doki mindennét lemért, az egy cm-es talpaskájától kezdve mindent.. :)
Sokat izgett mozgott, és mocorgott...
olyan jó volt látni, már eléggé baba formájú volt. Vagyis ahhoz a kis "ebihal" féléhez képest, amit legutúbb láttam, biztosan :)
A vizsgálat végén mondta is a doki, hogy mindent rendben talált.
Az ülőmagassága ekkor 6 és fél cm volt. a talpa pedig mindössze 1 cm:)

Kaptam egy prospektust a kombinált tesztről, illetve csekket.
kiérve a váróba láttam csak, hogy szegény Gábor mennyire ideges...én már akkor fel tudtam sóhajtani, hiszen láttam hogy minden rendben van vele, és próbáltam gyorsan Gábornak is mindent elmesélni.
Aztán gyorsan elmentünk a postára, befizetni a csekket, időközbe  pár embert felhívtam telefonon, hogy elmeséljem nekik, hogy minden rendben van a babuval.( ekkor már a család nagy része is tudta)
Csekk befizetés után visszamentünk ugyanoda, hamar levették a vért, és jöhettünk is haza.
Elkellett mennem a terhesgondozóba, ahol eddig azt mondták hogy 12. hetesen kell pontosan mennem ,most mégis csak időpontot kaptam hogy maaajd mikor kell mennem.. Hát furcsálltam, de gondoltam ők értenek ehhez.
egy hétre rá megjött a kombinált teszt eredménye, és kiderült hogy tényleg nincs semmi baja a babának! pár napra rá elmentünk a körzeti védőnőhöz, akivel eddig egyszer találkoztunk, és tudtam hogy nagyon aranyos, kedves, segítőkész nő. Most Gábor is megismerte, hiszen elkísért,mert pont szabin volt.


16-17. hét.
sokat olvastunk utána, mikor lehet először érezni a baba mozgását. Mármint egyenlőre csak az anyuka érzi persze.De annyi mindenen múlik, hogy úgy voltam vele, hogy majd érzem, mikor érzem, végülis nem voltam türelmetlen.
azt is írták hogy függ a kismama súlyától, hogy hányadik baba stb...
Aztán egyik este épp feküdtem, és egyszer csak valami megbökte a hasamat..
Rendesen ugrottam egyet, persze nem volt olyan erős még, de azért nagyon meglepődtem! aztán ezután újra éreztem, és akkor már tudtam hogy Ő az! Ez Gábor születésnapján történt :)
Az elkövetkező pár napban néha éreztem, de max naponta egyszer-kétszer, és még nagyon kis gyengéden csak.

az első házassági évfordulónkon történt az hogy éreztem hogy mocorog a baba, és végre Gábor is érezte a kezével..:) Nagyon nagy volt az öröm!
igaz, ekkor még mindig gyengécske volt, de végre ő is érezte, és olyan boldogok voltunk! :)
egyre elhihetőbb volt most már a dolog :D
Izgi volt nagyon!

Ezután kitaláltuk hogy mivel Gábor még nem látta a kicsinket, még képen se, és a védőnő szerint a 20. heti ultrahangra se hiszi hogy beengedik, inkább megbeszéltük hogy 20. hét körül elmegyünk egy magándokihoz, 4D-s ultrahangra, ahol ő is bent lehet persze, kapunk képeket róla, és egy hosszú videót is.
Ekkor már kicsit izgultunk azon hogy vajon kisfiú lesz, vagy kislány, hiszen ekkor már kiderülhet :)
De megmondom őszintén, a legelejétől kezdve én úgy éreztem, kisfiú lesz! Főleg hogy nővérem is meg"jósolta". Egyre többet emlegette Gábor is hogy lehet hogy kisfiú lesz?! Pedig ő eddig mindig kislányt akart jobban..
Na de úgy voltunk vele, nekünk aztán tök mindegy.

Nemsokára mesélek a 4d-s ultrahangról, és aztán utolérem már magam, és a jelenről mesélek! Szép estét nektek! :)