Úgy érzem, a napjaim egyenlőek a káosszal, és hiába kapálózok, nem segít senki,és semmi. 
A lánybúcsú, illetve legénybúcsúról tanakodunk, hogy azt hiszem beszélhetek többes számba, se Gábornak, se nekem nincs kedvem az egész búcsúzkodáshoz.
Először is. 1 héttel az esküvő előtt szokott lenni.Rendben! Nos, én alig tudok összeszedni pár lányt, aki jöhetne... és gondoljunk már bele, pl akiket hívnék is, azokat az esküvőre is. Most rángassam le őket egy héttel előtte, egy "lánybúcsúra" aztán menjenek haza 5 napra, és jöjjenek megint? Ezt senkitől se várhatom el, hiszen marhaság,lássuk a már be. Meg szerintem a legény/ leánybúcsúnak akkor van értelme, ha tényleg valamit elbúcsúztatunk. De mi mit? Szóval ha nem éltünk volna eddig együtt, akkor oké, búcsúzzunk. De akkora már másfél éve együtt fogunk élni, úgy gondolom felesleges cécó lenne az egész.
Nincs is kedvem hozzá
punk esküvővel is... a tököm tele. Gondolkoztunk, hogy egyáltalán kiket hívnék. én max 10 embert. Azt marhára nem akarjuk, hogy az összes hasonló stílusú haverunkat elhívjuk, csak hogy többen legyünk. akkor úgy is csak az lenne, hogy "ingyen buli, de fasza" . egy ember se azért jönne el, hogy minket lásson. 
Gábor most nyögte be, hogy az Utolsó alkalom se mondta biztosra a dolgot. Szóval tele a tököm. Végülis amit eddig elterveztük,az nem is jöhet össze..... :S
Teszem hozzá, egy szóval se mondta ezt eddig nekem, hogy az utolsó alkalom se biztos. Még akkor se, mikor elolvasta az a posztomat, amibe áradozok, hogy ők milyen jó fejek voltak, és már tuti a dolog. :(

Meg annyi pénzbe van ez az egész. És fele ennyi nem fog visszajönni. Persze, nem is a pénzért házasodunk össze. Csak ami pénzt kapunk a rendes esküvőre, azt szeretnénk valahogy a jövőre befektetni, felturbózni a lakást, új bútorok, festés... nem pedig egy olyan bulit megszervezni, amire a vendégek nagy része csak azért jönne el,mert jó buli. 
Az utolsó napunkig spórolni kell, hogy meglegyen a pénz mindenre, és nem tudunk előre számolni.Mert eddig egyedül a tortát tudjuk, hogy annak fix ára lesz, de Senki nem tud árat mondani." Majd meglátjuk.."
" össze kell számolni..." ...
De meddig számolod még? 
Ma meg össze akartuk számolni, mennyi pénzünk van most.. félre tett. mert tudom hogy néha vettünk ki az esküvői pénzből, ha úgy volt. erre Gábor elővesz 20.000 ft-ot, hogy csak ennyi van.
Lehet h poénnak szánta, vagy én értettem félre, és nem is poénkodni próbált, és utána mutatta hogy sokkal több is van ott. Ennek ellenére olyan ideg van bennem azóta is, hogy attól sírva tudnék fakadni hogy valamit elgépelek ezen a hülye poszton.
És mindenki baromi okos. 
Senki nem fogja fel, hogy mennyi stressz van ezzel az egésszel.
A jövőről semmit nem tudok kb. Egyszer az van, hogy 1 gyerekkel még el lennénk ebbe a kicsi lakásba.Utána megbeszéljük Gáborral, hogy marhaság ezt a lakást fel újítani, hiszen, más házát turbózzuk fel, fessük ki... szerintem felesleges, hiszen nem a mi házunk,lehet hogy itt élünk még pár évet is akár, de akkor is más lakására költünk. Gábor akkor azt mondta, igazam van. majd még meglátjuk.
A másik, hogy bárki bármit mond, nem akarok a 4.-en élni egy csecsemővel, úgy hogy nincs lift. azt cipelni le-föl.... a szomszédok meg faszok, azoknak meg az lesz a bajuk, ha sír..stb.
Szóval Gábor kitalálta,hogy ő családi házakat néz, nem igazán értem miért... 
És látom hogy olyan lelkesen nézi a sok sok milliós családi házakat, de mikor lesz abból is valami....?
Most úgy van, mégis maradunk itt, és marad a felújítás. Örülök én ennek is, de ha egy képet nem tudunk feltenni a falra,mert kb nem szabad lukat fúrni, mivel nem a mi lakásunk, .. akkor kicsit szarnak érzem, hogy kifesteni ki festhetünk...


Akiknek csak mesélem, hogy milyen ideges vagyok, mindenki az ördögöt festi a falra, hogy jajj mi a baj?
Szervezzetek meg ti egy esküvőt, úgy hogy senkinek semmi nem jó, és semmi nem úgy jön össze, ahogy ti akarjátok.. majd megnézem, mennyit mosolyogtok.

Csak szeretnék már pár napot úgy eltölteni, hogy nem arról van szó, hogy mit kell már megint megcsinálni, mit kell minél előbb elintézni... és rohanunk. Egyedül akarok lenni, a gondolataimmal. 

Ja még egy hír: ez az utolsó posztom, amit facebook-ra kitettem. Ha valaki akarja követni a blogom, akkor iratkozzon fel, vagy oldja meg, ahogy akarja, nem akarom senki pofájába vágni egy posztot se .


Ja, ezenkívül jól vagyok kösz. de ez nem is fontos.