Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől.

Az volna az igazi, ha azzal, akit kiválasztottunk, vagy aki bennünket kiválasztott, szüntelen ragyogás lenne az élet, végeszakadatlan pihenés, állati nyugalom. A biztos tudat, hogy van mellettünk valaki, csak a kezünket kell kinyújtanunk érte, valaki, aki egy hangon zeng velünk, alárendelt, és velünk van tele, és akárcsak mi, ő se vágyik máshová. Hogy mindent ellepjen körülöttünk ez a zsibbadtság, amely gúzsba köti az elmét, és meghiúsítja az árulásnak még a gondolatát is.

Nyuszi beteg, csúnyán köhög, és meg van fázva, de érzem, hogy én is kezdek belekeveredni :\ 

most nyuszkó fekszik, teázik, néz vmi hülye sorozatot, és a patikkal játszik az ágyba. nagyon cukik :)

énis mindjárt közéjük bújok, és még főzök :) Vajban párolom meg a csirkecombot, és zöldséges rizs lesz hozzá :) jó illata van :)

DÉlután lehet megint Ágiékkkal tali, holnap meg állásinterjú. amúgy nem izgulok, 1000 embert tuti behívnak, szóval majd meglátjuk. először találjunk oda. 

na majd még jelentkezek, szép délutánt mindenkinek :)