Sziasztok!
No, végre eljutottam ide, hogy írjak megint pár sort! Az utolsó bejegyzésemmel történt egy kis galiba, ugyanis mikor facebookon megosztottam, feltűnt hogy 1-2 lájkot kapott, és azért ennél több embernek szokott tetszeni, így nekem már fura volt a dolog. Ezt követő napokban tűnt fel az, hogy a megosztás mellett van egy olyan kis "fül" , hogy kik láthatják... nekem ez mindig az "közeli ismerősök" - ön volt, most viszont áttette a " távoli ismerősök" -re, így csak akkor látták a többiek, mikor ezt átállítottam.
Ezután jöttek is a lájkok, és megnyugodtam hogy csak ezért csökkent az olvasók száma, és nem azért, mert meguntatok :D
5 napunk van hátra a kiírt dátumig! Hogy őszinte legyek, azt se hittem hogy ebbe az időszakba még Boti bent lesz, én úgy gondoltam, úgy a 38. héten megszületik, viszont már jócskán a 39.-ben tartunk!
Na, de nem baj, ő tudja jól, meddig jó neki ott bent! Én meg megmondtam neki, sőt minden nap megmondom neki, hogy már nagyon várjuk hogy kibújjon, és nagyon jó lenne már ha kint lenne velünk, de ha úgy érzi hogy még kicsit bent marad, erre a pár napra, hát maradjon! :) De jöhet is nyugodtan ... :D
Persze jobban örülnék, ha már elindulna kifele, hiszen nem csak a türelmetlenséggel nehéz megküzdeni így az utolsó napokban, hanem már tényleg minden olyan kényelmetlen, minden olyan nehéz... De lekopogom, maximum 2 hete érzem ezt az állapotot terhességnek, a szó szoros értelmébe, hiszen gondtalan volt az egész, és mindenkinek csak ilyen kismamaságot tudnék kívánni, mint amilyen az enyém / volt/ , és minden pillanatát élveztem!
Szóval most már az utolsó hetekbe azt hiszem megengedhetek magamnak egy kis nyafogást, és hisztit! Kicsit már mindenre "harapok" főleg ha az emberek naponta megkérdezik, hogy egyben vagyok-e még? És ettől a kijelentéstől a hajamat ki tudnám tépni, hiszen nem meghalni készülök, és nem is amputálásra megyek! :D
Illetve mikor az emberek tőlem kérdezik hogy "mikor születik meg?" " nincs-e valami jele?" " érzel-e már valamit?" - na, ezekre kicsit ugrok :D
Én se tudok többet mint más, én se tudok jósolni! És én is várom, és én is türelmetlen vagyok!
Nem rajtam múlik az egész, higgyétek el, én se tudok többet mint ti!
Ha itt az idő, úgyis mindenki meg fogja tudni ahogy lehet, szólunk a közeli rokonságnak!
Persze én azt is megértem, hogy más is várja a kis lurkót, de elhiheti mindenki, hogy Rajtam, és Gáboron kívül senki nem várja jobban ezt a gyerkőcöt, és ez csak nyomasztó számomra, hogy ilyen kérdéseket kapok naponta hogy "érzek-e valamit?"
Dehát labilis a hangulatom is, nyilván ha a kutya meg se kérdezné, velünk mi van,akkor az lenne a bajom :D

Ma voltunk az utolsó ctg-n, itt a terhesgondozóba! Többet ide nem kell mennem, aminek kimondottan örülök, hiszen a város másik felébe van, ahova csak átszállással, egy óra utazással jutok el, és rendszerint órákig ott ülök.
Ma pl 10-re mentem, és 2 után értem haza... az embernek tényleg elmegy az egész napja!
Boti nagyon lusti volt ma már. 30-40 percig tartott a ctg, mivel nem mozdult meg, és dokinő se bírta felkelteni... már egyszer jártunk így, mondtam is, hogy ez a gyerek olyan lesz mint Gábor, hiszen Ő olyan hogy bombát lehet mellett robbantani, akkor se ébred fel, ha egyszer elaludt :D
Na ma megint ezt bizonyította, mármint hogy ebbe  ( is) az Apukájára hasonlít, mivel meg se moccant.
A dokinő mondta is hogy ha estig se moccan meg, akkor menjünk be a kórházba, de én biztos voltam benne, hogy nem lesz itt gáz! Neki is kevés a helye, illetve éjjel sokat mocorgott, gondolom elfáradt.. illetve még a ctg előtt is mocorgott.
de mondta, hogy azért az orvosnak is említsem meg, hogy nem tudtuk felkelteni.
A doki nem idegeskedett ezen, annyit mondott hogy " jólvan, ennek a gyereknek is kell valamikor aludnia" . mivel a szívverése is szép, erős, ritmusos volt, és a köldökzsinór áramlás is tökéletes volt, én se idegesítettem magam ezzel. Ha egyszer ilyen hangulatban van, hát éntőlem pihenjen a kis drága, nem is bánom hogy nem olyan izgága most.
A cukormentes diéta ellenére hazafele azért ettem egy kis csokis nasit, erre persze az Uraság egyből heves mocorgással reagált, így végképp megnyugodtam, hogy nincs itt gond!
És újra világosság vált, hogy tényleg tiszta apja ez a gyerek, hiszen ha kajáról van szó, egyből nem olyan lusta mint előtte :D
Szóval ide többet nem kell jönnöm, szerencsére!
A maradék időbe ( ami remélem nem sok) már a kórházba kell járnom, ahol majd Boti megszületik, és ott végzik el az utolsó, szülés előtti ctg vizsgálatokat.
az első ilyen most szombaton lesz..igen, szombaton, hiszen ctg-n szombaton is dolgoznak.
Ezutáni pedig talán hétfőn lesz, az napra vagyok kiírva, de majd meglátjuk még, eljutunk-e odáig!
Én nem fakadnék sírva bánatomba, hogyha már a szombati kórházi ctg-ről is lemaradnánk! De nem élem bele magam, majd kibújik, ha úgy érzi!
De ezenkívül jól vagyok! Csak sokat fáj a fejem, gondolom a front miatt, meg megint olyan keveset iszok... :( De így hogy Boti már olyan lent van, mindig pisilnom kell, és amikor az ember egész délelőtt úton van, és az orvosnál ül, meggondolja ,hogy mennyit iszik , mert nagy az esélye hogy bepisil hazafele útközbe :D na,jó, ez még nem történt meg velem, de ami késik.... :D
Este meg mindig próbálom behozni a lemaradást, és csomót iszok, így ezért IS egész éjjel fent vagyok, hogy pisilni járjak...
olyan 40 percenként legalább felkeltem az éjjel is, igaz nem csak ezért, hanem mert nagyon fájt a hátam és a derekam.
Szerintem túlzásba vittem a pihenést :D Mármint.... tegnap eldöntöttem hogy semmit nem csinálok egésznap, hanem lustizok, pihenek. és tényleg feküdtem, nagyon sokat! Olvastam, tv-ztem.
Estére pedig a sok fekvésről megfájdult a derekam, így az éjszaka se volt valami csodás.
Remélem ma már sikerül jobbat aludni, főleg ha Boti is ilyen kis nyugodt, és nem arra ugrok fel éjjel hogy éppen zongorázni tanul a lábujjaival a bordáimon a kis Manócska! :)


ja, talán még nem mutattam a dinós díszt amit én varrtam neki, még a terhesség elején, most végre felkerült a helyére, a lámpa alatt lógnak :)
Kicsit se lett tökéletes, de nem is ez volt a cél!

ja, meg már rég be akartam linkelni azt a kismamatornát, amit én úgy a 25. hét óta csinálok.
Nem minden nap, leginkább mikor érzem hogy szükségem van rá, azaz mikor olyan jól esik hogy kiroppan a hátam, és a derekamnak is jól esik egy kis nyújtás.
szerintem ma is még tornázok kicsit, amíg megy a mosógép, mivel Gábor bevásárolni van, én pedig már nem kísértem el, így egyedül vagyok jelenleg itthon.
oth; text-align: center;">
https://www.youtube.com/watch?v=zt4l-IrU5EI

Van egyébként még egy része is, könnyedén megtaláljátok, ha valakit éppen érdekel, azt is szoktam csinálni, de ezt jobban szeretem, és ezt csinálom régóta. A második részére csak pár hete találtam rá.

Nos, most már elköszönök, aztán kezdek valamit magammal!
legyen szép estétek! :)

Mindig is türelmetlen ember voltam, de ez most őrjít meg a legjobban!
Telhetne kicsit gyorsabban az idő, történhetne már valami!
Készen áll minden, Boti érkezésére, csak Ő hiányzik már , de nagyon! Annyira várom!
Persze ez nem ezen múlik, Ő tudni fogja mikor kell kibújnia, csak már eléggé fárasztó, és kimerítő ez az utolsó időszak, és most már túl lennék az egészen, hogy a karjaimba tarthassam a kicsi Fiam!
De tudom ezt nem kell sürgetni, hiszen attól még nem történik semmi!
Meg legalább most már van fűtés, ezt megbeszéltem Botival, hogy addig ne bújjon ki,amíg nincs itthon fűtés,mert hideg volt a lakás pár napig eléggé. Most már egész jó :)
Igazi ősz van, igazi párás, esős, hideg ősz! Én azért szeretem, meg van a hangulata.
Annyira elröppent az idő... mikor megtudtuk hogy kisbabát várok, mindig ezt emlegettük, hogy "hol van az még?"
Lejátszottuk magukba hogy még csak tavasz van, itt az egész nyár előttünk, és majd csak ősszel fog Ő megszületni.
És ahogy beköszöntött ez az igazi ősz, most érzem, hogy eltelt ez az időszak! Persze tele volt izgalommal, és sok örömmel, de azért jó lenne ha már vége lenne..mármint a terhességnek! Mert ez már néha a szó szoros értelmébe Terhes állapot.
De nem panaszkodhatok, még mindig úgy érzem hogy van aki rosszabbul jár, mint én.
nekem nem vizesedik a lábam, kezem, nem híztam meg, nem kínlódok annyit. így az utolsó hetekbe inkább már az alvás nem megy, a fekvés, az ülés, ez mind nehézkes.
És persze a hormonok is jócskán beleszólnak a hangulatomba!
És persze a türelmetlenség, ami kiborít! Hogy "induljunk már most"- érzésem van állandóan!
Sűrűn kell orvoshoz járni, hetente 2x már ctg-re. A vizeletembe még mindig a húgyúti fertőzés óta van valami baci, amire most még erősebb antibiotikumot szedek, és aztán jövőhéten megint le kell adnom a vizelet mintámat az ÁNTSZ-en. Ezeket az elcsászkálásokat, fél napos várakozásokat az orvosi rendelőbe már nehezen viselem!
Boti nagyon erős, és már néha egy-egy rúgásával elég nagy fájdalmat tud okozni, de ezt se bánom, hiszen tudom hogy vele minden rendben van, és reagál ránk, reagál a külvilágra! nyilván ha meg se moccanna fél napig, akkor az lenne a bajom, és idegeskednék hogy mi van vele. Csak már szegénykém alig fér el a pocakomba. Biztosan neki is kényelmetlen szoroskodni.

És iszonyat sokat csuklik! :D
Na de lassan eltelik ez az időszak is! biztosan hiányozni fog a terhesség, hiszen imádtam minden pillanatát,így visszagondolva mikor reggel-délbe-este minden étkezés után futottam hányni, még az is jó volt! :D Akkor persze nem így éreztem.
Hogy félek-e a szüléstől? Nyilván, mindenkiben van valami félelemet, de nem rettegek, és nem pánikolok a dologtól!
Bízok abba hogy menni fog minden, és hogy erős leszek, és hogy Boti is erős lesz, és hamar megszületik!
Mivel ez egy új dolog, egy ismeretlen dolog, amit minden nő úgy emleget hogy " a legfájdalmasabb dolog a világon" ezért nyilván van bennem félelem is, de szerintem még normál kereteken belül vagyok ezzel kapcsolatban! tudom hogy utána egy olyan csodás ajándékot kapok a kezembe, hogy ezt az érzést, ezt a pillanatot soha, egy percre se tudom majd elfelejteni!
Annyira várom már!
Annyira kiváncsi vagyok Rá! hogy milyen az a kisember, aki bennem alakult ki, aki bennem növögetett ennyi időn keresztül!
Kire hasonlít? minden kis arcvonását meg akarom nézni alaposan, és alig várom hogy meghalljam a kis hangját! Hogy először rám nézzen!
Biztosan csodálatos érzés lesz anyává válni!
Csak egy kis türelem...csak ennyi kell már csak..:)