nos, nekem úgy jött le,vevők lennétek a várandós-kismamás posztokra, így hát itt az első.
Arra gondoltam időrendbe rakom a dolgokat és sorrendbe mesélek nektek, főleg azt hogy mi hogy éltük meg a dolgot, és mik történtek velünk (vizsgálatok, stb.)
Remélem nem lesz túl unalmas, és megpróbálom ezeket a posztokat nem a végtelenségig elhúzni, hogy egy kilóméteres hosszúak legyenek.
Nos, akkor kezdjük a legelején.... nem pár hét, hanem jó pár hónap telt el, amíg vártuk a csodás, bizakodva, hogy "na majd most!..." Nos, most közölném mindenkivel, hogy azért nem minden úgy megy mint a filmekbe, hogy egyszer összebújsz valakivel, és már másnap terhes is vagy:D nagyon nem úgy megy... az első 2 sikertelen hónap után bevallom őszintén már nagyon el voltunk keseredve, hogy nekünk sose lesz gyerekünk, pedig hogy szeretnénk. NA! ezt nem szabad! Le kell állni azzal, hogy a neten olvasunk marhaságokat, gyertya póz,meg stb..
A szervezetnek is kell egy kis időt adni, és türelemmel kell állni a dolgokhoz.
Leírom ide nektek, nekünk nem kevesebb mint 8 hónap kellett..
decemberbe nagyon rossz volt már, hiszen minden összejött...de úgy tényleg, minden! Nővérem bíztatott, hogy Ő tudja hogy márciusra terhes leszek! Mondtam is, hogy "hát legyen igazad"
Akkor rá is vágta, hogy biztosan így lesz, és kisfiúnk lesz! nevettem rajta, hogy ne higgye magát boszinak. Nos a decemberi vizsgaidőszakos stressz után már már alig emlegettük a babát, tényleg beláttuk hogy attól hogy ezen agyalunk nem változik semmi...
Egyedül annyit tettem az ügy érdekében, hogy vitaminokat elkezdtem szedni, és folsavat. Vitaminokat azért is,mert nem árt tél után azért egy kis vitamin pótlás, folsav meg tényleg a baba miatt, de nem görcsöltünk rá, csak ha már megvettük, akkor szedtem. Illetve ittam Palástfű teát is, aminek borzalmas az íze.
de agyban letisztáztuk, hogy nem a baba körül forog az élet. Így miután meg lett a sikeres óvodai dajka szakmám, elkezdtem munkát keresni. Legelőször abba az óvodába jelentkeztem, ahol gyakorlaton voltam, amit ugye imádtam! Először azt mondták, most még se tudnak felvenni, és nagyon elkeseredtem... :( hogy nekem tényleg nem jön össze semmi?!
Aznap 50 oviba elküldtem az önéletrajzomat, ha kerestek dajkát, ha nem.
Átmenetileg pedig elkezdtem a városba szórólapot osztogatni napi pár órába. Nyilván nem ebből akartam meggazdagodni, de ha másra nem, arra jó volt hogy ne itthon üljek.
Ment szépen az idő, el is telt pár hét, mikor különös "tüneteket" vettem észre magamon.. de még itt se erőltettem magamra hogy baba van a dologba.
Egy hétfői nap viszont úgy keltem hogy van egy ilyen megérzésem hogy terhes vagyok!
Tudtam hogy a terhességi teszteléshez még nagyon nagyon korán van ( pontosan egy hetet kellett volna várnom még) de éreztem egyszerűen! Nem erőltetetten, nem beszéltem magamba semmit, de olyan erős megérzésem volt, hogy csináltam mégis egy terhességi tesztet...(igen, nagyon korán ...)
Mondtam is magamnak, hogy hülye vagyok..ha terhes lennék, akkor se mutatná ki még teszt :(
Nem is mutatta! de nem voltam elkenődve, mert akkor is megmaradt ez az erős megérzés. A tesztet rögtön nem is dobtam ki, ennek köszönhetően később megnéztem, és MINTHA látnék rajta valamit...
Lámpa alá bújtam vele, és nem tudtam hogy káprázik a szemem, vagy tényleg ott van?
Alig vártam hogy Gábor hazaérjen, és nyílván mivel férfiból van kijelentette hogy nincs ott semmi...
De mondtam hogy én érzem, és tudom hogy kisbabát várok!
Másnap történt egy olyan dolog, hogy csörgött a telefonom: Az óvodából hívtak ahova eredetileg akartam menni, hogy elmegy az egyik dajka tőlük, és ők engem szeretnének a helyére..
Na most mit csináljak? -mondtam magamnak..terhes vagyok vagy nem? Gábor se tudott jó tanácsot adni, hiszen ő meg nem látta a második csíkot, csak én...
Féltem lemondani a munkát, hiszen erre vártam eddig, de tudtam hogy ha terhes vagyok oviba nem nagyon dolgozhatok, így elhallgattam a dolgot, és abban maradtunk, pár nap múlva újra hív, és megbeszéljük a tutit. Gondoltam időt nyerek, addigra csak-csak kiderül hogy most velem meg mi van.
Addig tanácstalan voltam, és ideges, hogy most akkor mit is tegyek... Nevettünk is hogy ha ebből tényleg baba lesz, akkor nagyon kis karakán lesz, mert tényleg akkor jön, mikor nem számítunk rá, és időzíteni azt tud.
Aztán minden másnap teszteltem reggel.. Végre pár nap után eljutottunk arra a szintre hogy Gábor is azt mondta hogy "oké, ott egy halvány csík" ... VÉGRE! Nem tagadom, tényleg halvány...de! én akkor is éreztem...
És tudtam hogy baba van a dologba, csak még nagyon az elején vagyunk, és tudtam azt is hogy a teszt is vagy kimutatja vagy nem, hiszen korán csináltam...
Na teszek fel egy képet a tesztekről, végülis hogy el tudjátok képzelni:
Nos kedveskéim, mit láttok rajta? a rózsaszín erős csík előtt kéne látszódnia a másiknak...tényleg halvány, de hunyorogva látszik...Na de az első! Nem tudom milyen szemem van , hogy azon is megláttam....:D
de legalább elkezdett erősödni a csík, ez azt jelenti hogy tényleg jó a megérzésem! Nagyon boldog voltam, de persze nem éltük bele magunkat a dologba.
Nos, másnap hívtak is az oviból, hogy enyém a munka, 1-2 napon belül pedig fel fog keresni az igazgatónő... Na, nagy nehezen de benyögtem végre, hogy van rá esély hogy babát várok...
Ki is akadt a nőci, aki eddig egy tünemény volt, hogy hogy hozhatom ilyen kellemetlen helyzetbe hiszen ő intézte el hogy az igazgatónő engem válasszon...
Mondtam hogy még nem voltam orvosnál se, csak halvány teszt bizonyítja, így abban maradtunk, beszélünk megint pár nap múlva addig meg ha hív az igazgatónő, akkor mondjam el neki, és majd meglátjuk mi lesz.
Mondanom sem kell...nem hívott egyik se. Nem is bántam, nem volt kedvem magyarázkodni!
Ez egy boldog dolog, és ha Ő most akart jönni, akkor jöjjön, már alig vártuk! de ne én legyek a hülye,mert mertem munkát keresni közben..és ha még évekig nem jön össze, akkor üljek itthon és várakozzak?
Ekkor hívtam fel tesómat két sírás közben, hogy engem ezek hogy megbántottak...és meséltem el neki mindent... Ő meg persze örömködött. :)
Na de azért biztosra akartunk menni, és a sok vaterás bóvli teszt után szereztünk egy drágább, márkásat ami digitálisan kiírja azt is hogy hányadik hétben járok.
ezt azért jó tudni,mert biztosan nem nézzük félre, tuti nem káprázik a szemünk..
ezt is első vizeletből kell csinálni, vasárnap csináltam meg, ha jól emlékszem, hajnal 4kor, hiszen nekem akkor kellett pisilnom.... :D
Szerintetek egy ilyen teszt után vissza tudtunk aludni?! NEEEM! úgy örültünk..
Bizony a digitális is kiírta amit már tudtunk, és tényleg kisbabát várok, azaz várunk :)
Ehhez hozzá kell adni +2 hetet, így ki tudtuk számolni hogy itt voltam 4-5 hetes :)
Azért csak bejött a megérzésem :)
6 hetesen mentem először orvoshoz, tiszta ideggel... borzalmas volt! Annyira féltem hogy méhen kívüli lesz vagy akármi ilyesmi, hogy már reggel hánytam...nem, nem reggeli rosszullét, csak idegesség.
4 órát ott csücsültem az sztk-n, nagy élmény volt. Gábor is elkísért engem, de mivel járvány volt, nem jöhetett fel kísérő, ő 4 órát várt a földszinten egy széken üldögélve. persze ő is ideges volt :(
végre eljutottam odáig hogy behívtak ultrahangra.. Na, elmondjam mit láttam? Egy nagyon kicsi gömb alakú valamit, és benne egy pöttyel...de tudtam, hogy ez Ő! Mert utána néztem hogy ilyenkor mekkora, és mit kell látnom...
Ami pluszba jó, hogy már volt szívhangja!! :) (sokszor ilyenkor még nem dobog a kicsi szíve..és vissza kell menni 1-2 hét után, hogy él -e egyáltalán)
Annyira boldog voltam, ez az érzés örökké bennem marad!
Aztán szóltak, hogy a jobb oldalon a baba mellett van egy cisztám is..teljesen lefehéredtem, főleg hogy csak annyit mondott az ultrahangos hogy " áhh, nem lesz belőle gond, nyugodjon meg"
Hát, azért nem voltam nyugodt, így mikor a doki megnézte a leleteimet, letámadtam azzal, hogy mi ez a ciszta?miért van ott? és baja lehet-e a babának?
Ő megnyugtatott ( úgy ahogy ) hogy valószínű ez a sárgatest ciszta ami kell a terhesség elején a baba miatt, és 12. hétre fel kell szívódnia.
Na, nem lettem sokkal okosabb, mivel ilyenről mégcsak nem is hallottam, így bújtam a netet itthon..de persze iszonyat boldogság volt bennem, hiszen végre orvos is mondta hogy babát várunk!
Na itt tojtunk be, és fogtuk vissza magunkat, hogy azért a 12. hétig ne kürtöljük szét a világnak, csak tesóm tudta, Tani barátom, és egy csajszi akit épp akkor ismertem meg a neten, ezzel kapcsolatban ( Igen Judit, rád gondolok! :) )
Nagy volt az öröm, de mindig fogtuk vissza magunkat, hiszen tudjuk hogy az első 12 hét mennyire vacak, és rizikós...
6. héttől persze kezdődtek a rosszullétek, pedig én úgy gondoltam , ez engem majd elkerül. illetve jó meg is fáztam :(
Lázam nem volt, de ezenkívül minden...orrdugulás, torokfájás, fejfájás..nagyon gyenge voltam, mindenem fájt.
Nade! terhesen nem szedhetsz nagyon gyógyszert! Tudjátok mivel kúráltam ki magam?
(erre mondjuk jó volt az internet...)
Minden egyes nap, még a délelőtt folyamán csináltam egy nagy kancsó vizet, ami nagyon nagyon citromos volt. Azt ittam egész nap. Délig pedig meg kellett ennem egy nagyon ocsmány dolgot.
2 fej foghagymát lereszelni, és egy kanál mézbe tenni..ezt a pempőt.pluszba sok citromos és grapefruitot megettem..
ha azt hiszitek, ez sima-liba,mert szeretitek a mézet, és a f.hagymát is, na szólok, hogy én is! DE a fél adag után már folyt a könnyem, és a szám is remegett annyira csípte.
Közbe minden rokon bíztatott hogy menjek írassak magamnak valami gyógyszert a dokival ha beteg vagyok...persze, mit ki nem találtam hogy "ááh, annyira nem vagyok azért beteg, nem kell gyógyszer.."
Közbe meg napokig nem bírtam aludni, úgy be dugult az orrom...
Szóval nem volt könnyű a titkolózás.. de kibírtuk :D
egyébként olyan 3-4 nap alatt teljesen meggyógyultam... ( szerintem gyógyszerrel is lett volna ennyi idő )
Az idő viszont nagyon nagyon lassan telt el a 12. hétig.. :( Hánytam, és rosszul voltam minden nap...
És nem látszott rajtam hogy terhes lennék, nem éreztem még a babát ( persze hogy nem...akkora volt mint egy porszem ) csak feküdtem egész nap, és nagyon rossz volt :(
ez a reggeli rosszullét pedig egy nagy átcseszés,mert nem abból áll, hogy reggel kicsit vacakul vagy, de megy a napod tovább...
Hanem egész álló nap szarul vagy, hánysz, émelyegsz, nem bírsz enni, fáj a fejed, és szédülsz.
Pont mintha nagyon-nagyon másnapos lennél...Na, de 6-8 héten keresztül...
Na ennyi lett volna a mostani posztom.. a következőbe elmesélem a 12 hét körüli izgalmakat, és a vizsgálatokat.
Remélem nem volt túl unalmas :)
Szép napod nektek!
